A politikai elemzők és az aktív politikafogyasztók biztosan tudják még követni, de könnyen lehet, hogy egyre kisebb lelkesedéssel tölti el az őket, hogy az ellenzéki megegyezés megegyezésének megegyezése folyamatait és diskurzusát elemezzék. Éppen jókor jött, hogy az MSZP a minap hírzárlatot hirdetett, a párt el kívánta kerülni a szivárogtatásokból fakadó félreértéseket és bizalmatlanságokat. Szó mi szó, ez az ötlet az ellenzéknek korábban is eszébe juthatott volna, kevesebb szivárogtatás, több konstruktivitás és konszenzusra törekvés. Igen, tudjuk, ez maga az álom.
Nem akarjuk ismételni a napokban megjelent álláspontunkat arról, hogy Együtt 2014-PM stagnálása mennyiben köszönhető az MSZP blokkolási stratégiájának és milyen mértékben Bajnaiék helytelen lépéseiknek, viszont tény, ami tény, az MSZP nem növekedett, az Együtt 2014-PM pedig egyelőre nem futotta be azt a pályát, hogy akár a rigorózus összefogás-hívők, akár a bizonytalan, de alternatívakeresők ma nyugodtak lehessenek.
Az előválasztásra egy pár sor erejéig viszont érdemes kitérni, hiszen az MSZP amilyen gyorsan elrendelte, úgy oldotta fel a hírzárlatot, és a pártelnök sajtótájékoztatója értelmében egyelőre levették a napirendről az előválasztás kérdését – bár dolgoznak egy arra vonatkozó javaslaton. Tény: amit Bajnaira reagálva az MSZP javasolt, az nem előválasztás (akár a miniszterelnök-jelölt kérdéséről, akár amellett az 106 egyéni jelöltről döntöttek volna), hanem mobilizációs verseny. Révész Sándor, a Népszabadság publicistája az MSZP javaslatára például a „csalás értékű kiválasztási módszer” leírást használja „professzionális” politikai elemzőket megszégyenítően alapos írásában. A szocialisták megnyitották volna az excel-táblákat – ahogyan az Együtt 2014-PM is, ha elfogadta volna a javaslatot – és elkezdték volna telefonon, e-mailben és minden egyéb kommunikációs csatornán aktivizálni a párttagokat és az aktivistákat. Meg persze, elképzeljük azt, ahogyan a bizonytalan szavazók százezrei mennek el egy-egy választókerületi vitára, hogy regisztráljanak, adatbázisba kerüljenek, majd pedig egy nyilatkozattal vállalják, hogy a demokrata oldal elkötelezettjei. Biztos így lett volna, ilyenek ezek a bizonytalanok.
Az MSZP előválasztása tehát nem az ellenzék, hanem az MSZP miniszterelnök-jelöltjét hozta volna ki, aki pedig már meg van. Bajnaiék javaslata (különösen egyes Medián-kutatások tükrében, itt és itt) már egy izgalmasabb versenyt eredményezne, de ennek a módszernek is vannak kérdőjelei – ezekkel a Republikon blogbejegyzése részletesen foglalkozik. Egy gyors lefolyású előválasztásnak (azaz egy megalapozott közvélemény-kutatásnak) még csak-csak lenne értelme, egy bizalmatlanságot, konfliktust, bizonytalanságot továbbá elhúzódó belső ellenzéki kampányt előidéző versenyre viszont aligha van szüksége az önbizalom terén egyébként sem túl acélos ellenzéki szavazóknak.
De képzeljük el azt a helyzetet, hogy Bajnai nyer, majd pedig élesedik az MSZP alapszabályának 16. paragrafusa, amely szerint: „A kongresszus (…) elfogadja a párt országgyűlési és európai parlamenti választási programját, az MSZP Választmánya és az elnökség együttes javaslata alapján dönt a párt miniszterelnök-jelöltjéről…”. Nincs értelme folytatnunk. Nehezen képzeljük el azt, hogy a miniszterelnök-jelöltséget ambicionáló MSZP-pártelnök, éppen Bajnai jelöltségét kívánja majd megszavaztatni a kongresszussal. Ez sem hangzik ma túl életszerűnek.
Éppen ezért üdvözölendőnek tartjuk, hogy a felek visszatérnek a realitásokhoz, azaz az asztalhoz. Nyilvánvaló, hogy lesz összefogás, hiszen az egyéni választókerületekben meg fognak egyezni a felek. Persze, az első hírek még mindig azt tartalmazzák, hogy az MSZP közös lista és Mesterházy miniszterelnök-jelöltsége esetén mutatkozik kegyesnek, azaz ebben az esetben beszélnek 35 „átadott” (ez a politikusok által nyilvánosan is használt kifejezés is tükrözi az ellenzéki oldal „adok-veszek” politikai kultúráját, illetve az MSZP tévedését saját erejéről) körzetet kapnak. Más esetben (azaz a külön listás megoldás), mivel egy koordinált verzió során kevésbé tudja az MSZP kontrollálni az Együtt 2014-PM választási eredményét (mandátumszámát) – egy közös listán erre van lehetőség – már csak 27 kerületet kap a választási szövetség. Valószínűleg Bajnaiék ezt ebben a formában nem fogadják el, már ha nem céljuk a minimális jelenlét egy 2014 utáni országgyűlésben.
Az MSZP további hírzárlat utáni javaslata, hogy nyissák ki a tárgyalási felek listáját, jöjjön a DK, az MSZDP és a Liberálisok. Utóbbi kettő kizárólag papíron tekinthető pártnak, se szervezet, se tagság, se aktivisták, szerepük az MSZP, mint „az összefogás pártja” brand erősítése. Ez utóbbi éppen a DK szlogenje (volt), mely párt jelentős szervezettel bír, több ezer tagja és aktivistái vannak, akik ha több százezer szavazatot nem is tudnak hozni, mobilizáció terén segítségre lehetnek az ellenzéki oldalnak.
S egy igazán új elem az MSZP tanácskozásáról: „A hvg.hu információi szerint az elnökségi ülésen nem zárták ki azt a forgatókönyvet sem, hogy legyen koordinált indulás, azaz az ellenzéki szervezetek állapodjanak meg abban, melyik kerületben ki indít jelöltet vele szemben mások ellenzéki oldalról nem indulnának –, viszont ne állítsanak közös listát, és ha nem tudnak megállapodni, ne legyen közös miniszterelnök-jelölt sem.” Ezt akár tekinthetjük konstruktív előrehaladásnak is.
Ha nem lesz előválasztás – egyelőre jegelve –, illetve sem Mesterházy, sem Bajnai nem lép vissza – a másik javára egyik sem fog –, akkor a koordinált indulás lehet a megoldás.
Ami – szemben az „összefogásban minden áron benne lenni” politikusok állításaival – nem feltétlenül rosszabb megoldás, mint a „közös lista vagy halál” politikai kommunikáció jegyében megfogant gondolatkísérletek. Az IDEA korábban részletesen foglalkozott e két megoldás lehetséges eredményességével. A Political Capital vezető elemzője szerint „a reális esetek döntő többségében nincs különbség az elnyert mandátumok számában, legfeljebb véletlenül fordulhat elő, hogy egy mandátummal kevesebb jut koordinált indulás esetén, de olyan helyzetet is lehet modellezni, amelyben épp a közös indulás hátrányosabb”. S akkor nem beszéltünk azokról a bizonytalan szavazókról, akik egyelőre még jó ideig (vagy éppen soha) nem fognak olyan (közös) listára szavazni, amelyen „egyes”, „bizonyos” politikusok (és pártok) rajta vannak. Hiába hiszterizálja valaki a közös lista kérdését, ez utóbbi tény a hisztéria ellenére is tény, és az is marad.
Ha pedig ez fennáll, akkor nem marad más, mint hogy mindenki megtalálja szövetségesét – ne felejtsük el jelen esetben is már szövetségi tömbökről beszélünk –, és induljon az ellenzéken túlmutató kampány.
Az egyéni választókerületi megegyezés utáni külön listás indulás még mindig jobb, mint az újabb innovatív(nak tetsző) megoldások feletti lamentálás és az egyeztetés egyeztetése arról, hogy vajon ki lesz a jelenleg ezt belháborút kávézva nézegető Orbán Viktor kihívója. Természetesen még az is előfordulhat, hogy az egyéni választókerületi megegyezés és közös lista lesz az újrakezdett tárgyalások vége. Az is egy válasz, ezzel is tudnak már mit kezdeni a választók is – nem csak a politikai elemzők. A miniszterelnök-jelölti kérdés megoldatlansága viszont nem éppen efelé mutat.
Mindenesetre lennie kell hamarosan egy válasznak. Mindezt nem azért mondjuk, mert felültünk volna a „fogy az idő”, „hagyják abba már” nem túlságosan kreatív diskurzusának – hiszen biztosak voltunk abban, hogy a tárgyalások dinamikája ilyen lesz, mint amilyet tapasztalunk –, hanem mert az ellenzék sokkal rosszabb pozícióban van, mint azt gondolja.
Van még idő, viszont a teendő sem kevés.
