A jelölt mögött felsorakozó európai pártcsaládok, egyes nemzeti pártok az unió történetének egy fontos pillanatában határozták meg a helyüket az európai erőtérben. A néppárt, a liberálisok és a szocialisták meghatározó része felismerte, hogy az Európai Bizottság elnökéről szóló szavazás valódi tétje az Európa-párti többség egyben tartása és együttműködése a kialakult helyzetben. Az Ursula von der Leyen mögött kialakuló többség azonban más szempontból csak ideiglenes. Olyan ügyeket érintett (a teljesség igénye nélkül: európai minimálbér, menekültügyi kérdések reformja, új időszámítás zöldtémákban), és vázolt fel azokra megoldási javaslatokat, amelyek az Európai Parlamentben többség nélkül halálra vannak ítélve.
Hajdu Nóra elemzése
Kép: 24.hu
Az Ursula von der Leyen EU bizottsági elnökké választása körüli fejlemények nem csak egy mégoly fontos személyi döntést jelentenek, hanem annak az új európai politikai többségnek a létrejöttéről való döntést is, amelynek kialakulása már a májusi EP-választás fő kérdése is volt. A jelölt mögött felsorakozó európai pártcsaládok, egyes nemzeti pártok az unió történetének egy fontos pillanatában határozták meg a helyüket az európai erőtérben. A néppárt, a liberálisok és a szocialisták meghatározó része felismerte, hogy az Európai Bizottság elnökéről szóló szavazás valódi tétje az Európa-párti többség egyben tartása és együttműködése a kialakult helyzetben. A zöldek és az egyes nemzeti pártok vagy belpolitikai okok miatt nem támogatták Ursula von der Leyent, vagy nem mérték fel, hogy mi kerülhet veszélybe egy esetleges elutasítással. Mint az tudott, a populista pártok – az olasz Öt Csillag Mozgalom kivételével – miközben korábban lebegtették a szavazatukat végül nem támogattak/nem támogathattak egy centrista jelöltet.
Ez akkor is így van, ha egyes nemzeti pártok – különösen a német szociáldemokraták (SPD) és a teljes európai zöld pártcsalád – súlyosan félre mérték a szavazás tétjét, és vagy szűk belpolitikai szempontokat mérlegeltek, vagy következetességükkel (a zöldek a jelenleg nyilvánvalóan megvalósíthatatlan csúcsjelölti rendszerhez való ragaszkodásukkal) egyelőre elmulasztották az alkalmat egy erős pro-Európa pártkonglomerátum általuk is, továbbá látványos körülmények között történő életre hívására.
A német szociáldemokraták általános mélyrepülésének mintegy megkoronázása volt önkirekesztésük az új pro-Európa blokkból. A vezető nélküli SPD (most egy háromtagú ideiglenes direktórium vezeti) jelenlegi brüsszeli képviselőinek provincializmusa még jelentősen visszahathat a párt európai befolyására. A német zöldek tévesnek is bizonyulható helyzetfelismerése – és annak következménye, hogy májusi előretörésüket nem voltak képesek a hatalmi centrumból való részesedésre váltani – a németországi befolyásukra is hatással lehet. Amellett ugyanis, hogy otthon, Németországban jelentős támogatottságra tettek szert, nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy szavazóik erőteljes pro-Európa attitűddel is bírnak.
Az Ursula von der Leyen mögött kialakuló többség azonban más szempontból csak ideiglenes. Aligha képzelhető el, hogy a Fidesz – amely támogatást ígért neki – és a DK azonos szavazási magatartása akár csak a tegnapi napot is túléli. A bizottsági tag jelöltek meghallgatása, a portfóliókon való osztozkodás, és ezzel az egyes pártok európai befolyásának részleges intézményesítése még előttünk van, és az is valószínű, hogy az elnök mögötti többség összekovácsolásában ezeknek nem kis szerepük lehetett. A megválasztott elnök meggyőző beszéde pedig még nem biztosíték arra, hogy a létrejövő bizottság kohéziója meg tud felelni az európai- és világpolitikai realitások támasztotta helyzetnek.
Az elnökválasztó többség belső szerkezetének tanulságai között első helyen kell megemlíteni, hogy a korábbi félelmekkel szemben az euroszkeptikusok abban nem játszottak döntő szerepet, még ha részben hozzájárultak is a végeredményhez. Az Európai Parlament egészének egyebek között Orbán és a hozzá hasonló populista jobboldaliak által tervezett jobbra tolása ugyanis nem következett be – még csak a Néppárté sem. Ez esélyt nyújthat arra, hogy a bizottság majdani programja tartalmi elemeiben széles politikai bázisra támaszkodhat, és valóban létrejöhet egy – egyelőre – informális pro-Európa frakció. Ennek a Fidesz tartalmi okokból, valamint a néppártban jelenleg is érvényes felfüggesztett státusza miatt aligha lesz a tagja. Az SPD és a zöldek viszont – felismerve a szavazás során kialakult elszigeteltségüket – csatlakozhatnak hozzá.
Ursula von der Leyen Európai Parlamentben mondott beszédének tartalmát és vázolt programját alapul véve, annak megvalósításához ugyanis egy ilyen EP-beli többségre (néppárti, szocialista, liberális, zöld) nagyon is szüksége lesz. Olyan ügyeket érintett (a teljesség igénye nélkül: európai minimálbér, menekültügyi kérdések reformja, új időszámítás zöldtémákban), és vázolt fel azokra megoldási javaslatokat, amelyek az Európai Parlamentben anélkül halálra vannak ítélve. Mellesleg az Európai Tanács támogatása nélkül is.
A mai állapot szerint egyelőre szinte a lehetetlenséggel határos lesz érvényesítenie neki az elképzeléseit: az Európai Tanácsban az euroszkeptikus kormányfők száma és befolyása lesz a legfontosabb gátja von der Leyen elképzeléseinek és azok megvalósításának. Ebben változást csak az euroszkeptikus politikai erők nemzeti választásokon való visszaszorítása eredményezhet, ami viszont nem egyetlen szavazási aktus kérdése.
Európa újjászervezése Macron – egyébként – helyes meglátása szerint a most kezdetét vevő intézményes változások folyamatában a legfontosabb kihívás. Európa nagyon is szükséges megújítása viszont csak folyamatos politikai erőpróbákban lehetséges. Most csak az első, bár fontos, ugyanakkor szűk többséggel hozott és további bizonytalanságokkal is magával hozó lépés történt meg.
