A jelenlegi válsághelyzetben az egészségügyi, oktatási közszolgáltatások alulfinanszírozása és reformjának eredménytelensége vált még jobban láthatóvá, így ennek tudható be az arrogáns kormányzati terelés a nyilvánosságban. Ezekben a technikákban sincs semmi újdonság. Megint keverik Magyarországot a magyar kormánnyal. Aki kritizál, az azonnal rendszerellenessé válik. Aki nem fogadja el a már elsőre is abszurdnak tűnő bejelentéseket, az egyéni életstratégiák kialakításához nélkülözhetetlen információk hiányát az talán majd pánikkeltőnek nyilvánítják és fegyelmezetlennek bélyegzik. Mégis úgy tűnik, hogy a szolidaritást és összetartást igénylő helyzetekben nem a lebutított poroszos fegyelem-alapú társadalom, ami képes belátni a saját érdekeiben foganatosított korlátozásokat, hanem pont azok, akik felfogják a saját érdekükben hozott intézkedések jelentőségét.
Vasali Zoltán írása
Kép: Piac és Profit
A hatalomfüggőségben szenvedő politikusok pont azért éreznek ellenállhatatlan kísértést a katasztrófahelyzetek iránt, mert azt tapasztalták korábban, hogy ilyen esetekben hatékonyabbnak tűnhetnek, mint a hétköznapokban. A koronavírus európai tetőzése pont ennek az eleve becsapós tendenciának a kudarcát mutatja, és erősíti a preventivitásra képes, valóban szakértői kormányzás létjogosultságát. Bizony újradefiniálódnak a korábban lejáratottnak hitt rendszerszintű kategóriák. Önmagában is kész csoda, hogy a Fidesz kétszer tudta megnyerni a választásokat egy leharcolt közoktatási és egészségügyi rendszer reformja nélkül. Azok az országok ahol eddig a közpénzeket nemzeti középosztály erősítésére vagy tömegsportnak látszó megalomán létesítmények építésére vannak igazán bajban, hiszen pont a saját konzervatív identitásuk, „jó kormányzásra” való törekvésének kudarcát tapasztalhatják meg napjainkban.
Orbán Viktor, miniszterelnök péntek reggeli és későbbi esti bejelentése olyan benyomást keltett, mintha a túlélőktől majd kikérdeznék az akciócsoportok összes vezetőjét, azért kellett a megnyugtatónak szánt üzenetben név szerint felsorolni minden érintettet politikai vezetőt. A többségében ismeretlen nevekkel talán az volt a célja, hogy az aktuális intézkedések komolyságát bizonyítsa, de hát ez csak pótcselekvés. Az ilyen kormányzati kommunikációs teljesítményhez nem az algopyrint kellett újra vény-nélkülivé tenni, hanem ingyenessé tehetnék volna egy időre a seduxent. Néha többet használna, a nyugalom megőrzése érdekében.
A jelenlegi válsághelyzetben az egészségügyi, oktatási közszolgáltatások alulfinanszírozása és reformjának eredménytelensége vált még jobban láthatóvá, így ennek tudható be az arrogáns kormányzati terelés a nyilvánosságban. Ezekben a technikákban sincs semmi újdonság. Megint keverik Magyarországot a magyar kormánnyal. Aki kritizál, az azonnal rendszerellenessé válik. Aki nem fogadja el a már elsőre is abszurdnak tűnő bejelentéseket, az egyéni életstratégiák kialakításához nélkülözhetetlen információk hiányát az talán majd pánikkeltőnek nyilvánítják és fegyelmezetlennek bélyegzik. Mégis úgy tűnik, hogy a szolidaritást és összetartást igénylő helyzetekben nem a lebutított poroszos fegyelem-alapú társadalom, ami képes belátni a saját érdekeiben foganatosított korlátozásokat, hanem pont azok, akik felfogják a saját érdekükben hozott intézkedések jelentőségét.
Hogy a kormányfő realitásérzéke mennyire megkopott az tökéletesen látható a pénteki bejelentések két célzott üzenetében is. Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy meri venni a bátorságot egy legitim politikai szereplő, hogy azt mondja a tanároknak, hogy a járvány lecsengéséig nem kapják meg a nekik járó jövedelmet és fizetés nélküli szabadságra küldik őket. Milyen hatással van egy már önmagában kiszolgáltatott társadalmi réteg rövidtávú túlélési lehetőségeire egy ilyen felelőtlen mondat? Nem csak a közterheik fizetése, hanem már önmagában a saját életükben, a járvány elleni védekezés tekintetében rombolják a közmorált az ilyen kijelentések. Ugyanez az abszurd vakság érhető tetten abban a feltételezésben, hogy a nagyszülőknek a fertőzésveszély miatt nem vigyázhatnak az unokáikra. Utóbbi a veszélyeztetettség miatt persze még érthető lenne, de mi lesz azokkal az otthonápolásra szoruló idős tömegekkel, akik ilyen esetben is folyamatos segítségre szorulnak. Hány operatív törzset kellett volna felállítani az elmúlt években a kormánynak, hogy eljusson a miniszterelnökhöz az információ, hogy például hazánkban nincs működő rendszere az idősgondozásnak? Hogy tízezrek vannak várólistán éveken keresztül, akiknek a saját családjuknak kell ellátni időskorú hozzátartozóikat. Ilyenkor hol van Novák Katalin? Vajon asztalra csapott az elmúlt napok kormányülésén, hogy itt az érintetteknek van egy kiemelkedően védtelen csoportja, akiket a tervezett intézkedések még nehezebb helyzetbe sodorhatnak. Nem csak arról van szó, hogy az ilyen kiszolgáltatottak hogyan tudnak megfelelni például az elszigetelés alapvető vészhelyzeti elvárásának, hanem hogy hogyan lehet ilyen szinten figyelmen kívül hagyni több korcsoport (ellátó családok, ápolásra szoruló nagyszülők) adottságait. Ami válsághelyzetben ilyenkor még jobban láthatóvá válik, hogy a kormány számára ki a védendő „emberi erőforrás”. Ami még inkább szembetűnő, hogy velük a rendszer se információ, se szolgáltatás, se szervezés tekintetében nem törődött az utóbbi időszakban.
A Fidesz az elmúlt 10 évben nagyon hatékonyan manipulálta annak a mértéknek a kialakítását, hogy az választók hogyan járulhatnak hozzá a közjó megvalósulásához. Amihez hozzá vagyunk szoktatva, hogy az állami intézményrendszer működésképtelensége esetén a politika, kormányoldalon azonnal elkezdi túlhangsúlyozni az egyéni felelősséget. Ami lehet, hogy egy szűk felső-középosztálybeli csoport számára elfogadható, hiszen ők eddig se voltak rászorulva az állami közszolgáltatásokra, hanem képesek voltak a piacról beszerezni azt, ami az életformájuk fenntartásához nélkülözhetetlen. Hogy a kormány kiket hagy csendben az út szélén az pont az ilyen járványok és katasztrófák idején válik igazán láthatóvá. Kovács Zoltán sokakat joggal felháborító, vállalhatatlan arroganciája illik a miniszterelnök elmúlt napokban nyújtott teljesítményéhez.
A Fidesz kétharmados hatalomra kerülése után sokan katasztrófavédelmi kormányzásként aposztrofálták azt a mit az irányítás karakterét meghatározza. Pont maga a kormányfő sorolta fel azokat az önfényezésre alkalmas helyezetteket a kolontári iszapkatasztrófától az árvízhelyzetek kezeléséig, ami saját álláspontja szerint a magabiztosságukat alátámaszthatja. A koronavírus terjedése Európában azonban most nem egy korábban megszokott válsághelyzet, ahol elég kiállni a gátra zsákot pakolni. Ami most látható, hogy az egészségügyi rendszer és a közoktatás reformjának elhanyagolása, a választások előtt két évvel ráéghet a kormány olyan tökéletesnek mutatott önképére.
A szerző az IDEA Intézet elemzője
