A bejegyzés címe ismerős lehet azoknak, akik szorosan követik Bokros Lajos munkásságát, hiszen az MSZP-től a konzervatív liberalizmusig – illetve amit ő és párttársai, úgymint Pálfy G. István, utóbbi alatt értenek – eljutó politikus és közgazdász sok évvel ezelőtt ezzel a címmel jelentetett meg egy reformpárti pamfletet. A csütörtöki Mesterházy-Bajnai bejelentés fényében az MSZP és az Együtt 2014-PM (és szövetségi hálói) viszonya is ekként értelmezhető. Mindez annak ellenére is igaz, hogy az érintettek az ATV stúdiójában tegnap este soha nem tapasztalt konstruktivitással és kooperációs képességről tanúbizonyságot téve beszéltek a jövőbeni együttműködésről. Koordinált indulás ide vagy oda, az MSZP és a választási szövetség versenyezni is fog egymással. Ha ez a verseny csak egymással (és persze a Fidesszel), és nem egymás rovására történik, akkor megnyílhat az út a kormányváltás előtt.
Júniusban a koordinált indulás versus közös lista témájú elemzésünkben ezt írtuk: „a közös lista hátránya nem is a saját tábor mobilizálásából fakad elsősorban, hanem a bizonytalanok megszólításából. Ebben a körben ugyanis még mindig erős az MSZP elutasítottsága (Medián: 2012-ben a teljes népességben 50%, az aktív elkötelezetlenek között pedig 24% volt), Mesterházy Attila pedig különösen a pártot választani nem tudók között van nagy hátrányban Bajnai Gordonnal szemben. A végeredményt döntően befolyásolni képes tömeg megnyerésének esélyét tehát markánsan növeli az, ha a bizonytalanoknak lehetőségük van úgy szavazni a kormányváltásra, hogy az ne jelentse egyből a szocialista párt melletti voksot. Ezt pedig csak a külön lista, külön jelöltek esetén tehetik meg – igaz, mindkét vokssal ebben az esetben is csak azokban a választókerületekben, ahol az Együtt 2014-PM indul (ami a jelenlegi erőviszonyok alapján kb. a körzetek egyharmadát jelentheti).” Tegnap pedig így fogalmaztunk: „Ha nem lesz előválasztás – egyelőre jegelve –, illetve sem Mesterházy, sem Bajnai nem lép vissza – a másik javára egyik sem fog –, akkor a koordinált indulás lehet ugyanis a megoldás. Ez is összefogás, és működőképes is lehet.” A Political Capital szintén tegnap publikált rövid elemzése is hasonlóan látja: „Az elmúlt egy hét (vagy talán inkább az elmúlt közel egy év) ügyetlenkedéseit meg lehetett volna spórolni, de szavazatmaximalizálási szempontból racionális döntés született.”
Tulajdonképpen „nyugodtak” is lehetünk, hiszen egyetlen egy megalapozott érvet nem hallhattunk korábban sem Bajnaitól, sem Mesterházytól, sem Gyurcsánytól, sem Fodortól, hogy miért is jobb a közös lista, hogyan is kívánják mobilizálni azokat a „bizonytalanokat”, akik körében azon a bizonyos közös listán helyet foglaló egyes politikusok és pártok miatt nem alternatíva a Nagy Összefogás, akik miatt soha nem fognak egy közös listára szavazni. Azt értjük, hogy a közös lista, mint legitimációs érv működik azt illetően, hogy az adott politikus vagy párt rákerüljön a listára, de túl az ambíción az általuk kívánatosnak tekintett jövőképre (kormányváltásra) is tekintettel kell lenni.
Mindez akkor is igaz, ha egy sajátos kampány elé nézünk, hiszen kampánytechnikailag és politikai kommunikációs értelemben egy egészen új helyzet állt elő. Míg a listák („fent”) versenyeznek, addig egyéniben („lent”) nagyon szervezett és hatékony kooperációra van szükség. Emellett nincsen miniszterelnök-jelöltje az ellenzéknek, amelyre lehet analógiaként húzni az 1994-es helyzetet, de a különbség nem csak az, hogy nem az 1994-es kormánypártokkal kell felvenni a küzdelmet, hanem napjainkban a perszonalizáció, a média- és vezérdemokrácia és politikai marketing dominanciája. Ezek háromszögében viszonylag nehézkes listáknak és világképeknek versenyezni az erő politikusával, Orbánnal szemben. Egymás közötti verseny tehát lesz, de ha az túl sok konfliktussal és önmérséklet hiányával fog járni, úgy elmarad a kormányváltás. Mindenesetre az MSZP szövetségi hálója és az Együtt 2014-PM szövetsége a rögzített közpolitikai alapelveken túl eltérő világképpel, politikai nyelvvel és politikusi típusokkal rendelkezik, így célszerű volt alternatívaképessé tenni az ellenzéki oldalt. Célszerű és most már más út nem is mutatkozik.
A válasz tehát megszületett, így felesleges is azon meditálni, hogy mi lett volna a jobb megoldás. Aki ennek a túlfeszített lényeglátásnak mégis csak engedne, az menjen vissza 2010 előtti időkre, keresse ott a választ, és ha megtalálta, úgy tudni fogja, miért történt mindez így, ahogyan másképp nem is történhetett volna.
Tehát akkor egyéni választókerületi együttműködés lesz, ebből a szempontból nem tanácsos, hogy még egy ellenzéki párt – Jobbik és LMP-t leszámítva – megjelenjen a versenyben. Mivel az MSZP pártelnöke jelezte, hogy tárgyalásokat kezdeményez a DK-val és olyan láthatatlan és mérhetetlen szervezetekkel, mint az MSZDP és a Liberálisok, így élni kell a feltételezéssel, hogy utóbbiak is konstruktívnak mutatkoznak.
Az MSZP szavazatszerző-képességét illetően még mindig tartós kétségek merülnek fel, így leginkább az Együtt 2014-PM választási szövetségen van most a sor. Az, hogy az MSZP a 2009 tavaszi szinten van, talán kevésbé lenne probléma, ha a korszakváltás üzenetére Bajnaiék szerint oly fogékony bizonytalan szavazók már az Együtt 2014-PM táborában lennének. Hogyan is lehetnének ott, ha egyszer az utóbbi időben a bizonytalanok hívószavát, a „korszakváltást” szinte egyáltalán nem használják – és mivel annak MSZP-kritikus éle is van (sőt), úgy könnyen lehet, hogy új szlogen után is kell nézniük.
Miben is más az Együtt 2014-PM listája, mint az MSZP és várható szövetségeseinek listája? Ha erre az előbbiek nem tudnak választ adni úgy, hogy a válasz nem tesz éket a helyi együttműködésekbe, akkor van esély a bizonytalanok becsatornázására. Utóbbiak ugyanis attól még nem lesznek aktívak, hogy nem kell listán az MSZP-re szavazniuk.
Jelen helyzetben tehát Bajnaiéknak kell bizonyítaniuk, magas sebességre, identitásépítésre és aktív politizálásra kapcsolniuk, nem beszélve a választási szövetség ismertségének és utcai jelenlétének növeléséről (elvileg a Szolidaritás adhatja utóbbi eszközét, most valóban kiderül, mennyire aktív és élő még a 2010 utáni időszak egyik legszervezettebbnek vélt mozgalma). Mindezek együttállása esetén közelítheti meg az Együtt 2014-PM az MSZP-t, ennek elmaradása esetén Bajnai Gordon maximum frakcióvezető lehet a 2014 tavaszán összeülő országgyűlésben. Ennek elkerüléséhez Török Gábor szerint Bajnaiék válthatnak is, és „egy erősen versengő stratégiával jönnek majd elő, amit pedig nem nagyon lehet másképp elképzelni, mint az MSZP legalább indirekt támadásával (ki akarja jobban a kormányváltást, ki a felkészültebb, hitelesebb stb.). Ez egyértelműen azt jelenti, hogy eleve ésszerűnek látszik a felek közötti éles verseny, ami persze elméletileg lehet win-win is, de nem kell hozzá sok fantázia, hogy elképzeljük, a pártok ismert megmondóemberei miképpen tudnának eszkalálni egy olyan vitát, amely már nem a Fidesz legyőzéséről, hanem egymás szapulásáról szól.” Viszont ezen a ponton, ha nem mutatkozik önmérséklet az ellenzéken belül, úgy álom marad az, amelyre szerződtek. Akárcsak akkor, ha csak félgőzzel támogatják egymás helyi kampányát. Le kellett ez utóbbit írnunk, mert az elmúlt hónapok tanulsága szerint az érintettek nem csak olyan békések tudnak lenni egymással, mint azt az Egyenes Beszéd említett beszélgetésében láttuk.
Verseny egymással és szolidaritás egymás iránt. Ha bármelyik elv sérül a következő hónapokban, illetve ha a további szereplők nem alkalmazkodnak, hanem helyzetükhöz képest túl nagyra kívánnak nőni, úgy elmarad a kormányváltás. És az érintetteknek van még egy további rossz hírünk: ebben az esetben nagyon világos lesz, hogy ezért ki(k) viseli(k) majd a felelősséget.
