Hajdu Nóra elemzése
A lisszaboni szerződés (az unió alapszerződése) nem rendelkezik a csúcsjelölti rendszerről, vagyis nem kapcsolja össze normatív módon az EP választások eredményét a bizottság elnöke tisztségének betöltésével (csak annyit mond, hogy a Tanács az EP választások eredményének „figyelembevételével” jelöljön bizottsági elnököt). Ezt a 2014-ben először alkalmazott rendszert az unióban hosszabb ideje érzékelt demokratikus deficit ellensúlyozására politikai megállapodásként vezették be, tehát jogi kényszerítő jellege nincs.
Forrás: Spiegel
Mint az ismert, az EP-választásra az unió számára sorsdöntő időszakban került sor. Súlyos belső megosztottságok váltak nyilvánvalóvá és az egész nemzetközi rendszer átalakulás alatt van.
A választás végeredménye, nem hozott abszolút többséget egyetlen párt számára sem. Az eddig „megszokott” nagykoalíciónak (EPP-szocdem) sincs többsége. Többszereplőssé vált a döntési folyamat, ami kompromisszumot tett szükségessé, hiszen csak az lehet bizottsági elnök, aki képes többséget állítani maga mögé az EP-ben.
Az Európai Tanácsnak, mint javaslattevőnek, ezért olyan jelöltet kellett találnia aki képes egy ilyen többséget létrehozni. Manfred Weber erre nem volt képes, ezért utólag is kérdéses helyes döntés volt őt csúcsjelöltté választani.
A lisszaboni szerződés (az unió alapszerződése) nem rendelkezik a csúcsjelölti rendszerről, vagyis nem kapcsolja össze normatív módon az EP választások eredményét a bizottság elnöke tisztségének betöltésével (csak annyit mond, hogy a Tanács az EP választások eredményének „figyelembevételével” jelöljön bizottsági elnököt). Ezt a 2014-ben először alkalmazott rendszert az unióban hosszabb ideje érzékelt demokratikus deficit ellensúlyozására politikai megállapodásként vezették be, tehát jogi kényszerítő jellege nincs.
A most körvonalazódni látszó személyi döntések ebben a kontextusban kellett megszülessenek. A jelek szerint a döntésekből Emmanuel Macron nyerte a legtöbbet. Az Európai Bizottság élére jelölt német Ursula von der Leyen nevét is a francia elnök dobta be. A Macronhoz hasonlóan liberális belga Charles Michel lesz az Európai Tanács elnöke és francia elnöke lesz az Európai Központi Banknak. Sikerként tekinthetnek az elmúlt napokra a régi tagállamok is, hiszen minden fontos posztra olyan politikusokat jelöltek, akik az unió tagjai voltak már 2004 előtt is. Végül először töltheti be nő az Európai Bizottság elnöki tisztjét, illetve a frankfurti székhelyű Európai Központi Bankot is először fogja nő irányítani.
Angela Merkel döntetlenre hozta az elmúlt napok maratoni „mérkőzését”. Ugyan elbukott kompromisszumos javaslata, amellyel a szociáldemokrata csúcsjelöltet, Frans Timmermannst segítette volna a Bizottság élére, de 60 év után újra német vezetője lehet az Európai Bizottságnak, aki ráadásul szoros szövetségese.
Magyarország és a visegrádi országok – a győzelmi jelentések ellenére – vesztesei a most körvonalazódó döntéseknek. Bár sikerrrel akadályozták meg a holland Timmermanns befutását, de az általuk támogatott francia Michel Barnierből sem lett bizottsági elnök. Ennél is lényegesebb azonban, hogy nemcsak Magyarország és a visegrádi országok, de egész Kelet-Európa maradt európai vezető poszt nélkül.
Különösen fájdalmas, hogy veszítettek a zöldek is, akik jelen állás szerint egyetlen pozícióhoz sem jutottak, hiába értek el kifejezetten jó eredményt a májusi EP választáson. Arra van talán egyedül esélyük, hogy a luxemburgi kormány jelölésével megszerezhetik történetük első biztosi helyét. Miközben a zöld témák mint a klímapolitika, vagy a környezetvédelem egyre nagyobb jelentőséggel bírnak, ez most nem jelenik meg az unió személyzeti politikájában.
Szinte tragikus, hogy az unió belső feszültségei és a külső fenyegetettségekre adandó válaszok, sem játszottak semmilyen szerepet a személyi kérdések eldöntése során. Ne legyen így, de ez még megbosszulhatja magát.
Végül a mostani döntés talán legnagyobb vesztese az Európai Parlament és az európai közvélemény. A 2014-ben meghirdetett csúcsjelölti rendszer azt célozta, hogy egy transzparensebb és demokratikusabb folyamat végén dőljön el az unió vezető képviselőinek a személye. A mostani döntés ezért sok szempontból súlyos visszalépés, hiszen újra hátsó szobákban zajló alkusorozatban választották ki a befutókat.
Mindebből következik, hogy az előttünk álló öt évben mindennél sürgetőbbé válik az intézményi reformok kérdése. Ezek döntenek végsősoron az unió jövőjéről. Sok ideje nem maradt az uniónak.
