Barkóczi Balázs politológus (IDEA Intézet)
Egy időközi polgármester-választás eredménye még ekkor is inkább sajtószenzációval bíró esemény, mint a parlamenti választások eredményeit akár mikroszinten is előre valószínűsíthető aktus.
Kép: Blikk
Ugyanazt a független polgármester-jelöltet támogatja az MSZP a Jobbik és az LMP – adta hírül a magyar sajtó január elején. A sokszor számon kért, és leginkább a baloldali pártok értelmiségi holdudvara által vágyott összefogás végre megtörtént – gondolhatta magában az újságolvasó választópolgár. Tegyük gyorsan hozzá: egy időközi helyhatósági választásra kovácsolódott, ugyanolyan gyorsan felbontható, mint amilyen gyorsan létrejött ad hoc szövetségből, valamint az általuk elért eredményből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni az idei parlamenti választás lefolyását illetően. A helyi viszonyok és helyi közösség ismerete, a helyi specifikumok ugyanis létrehozhatnak olyan együttműködést, amelyre az országos politika játékszabályai nem érvényesek.
Mindezt megerősíti a közös jelölt, Márki-Zay Péter nyilatkozata, aki leszögezte: nem pártszínekben és nem pártprogramok mentén akar kampányolni, és megválasztása esetén sem is így akar dolgozni. A helyi ismeretség természetesen felülírja a pártpreferenciákat, a helyben hiteles jelölt képes maximalizálni a szavazatokat, ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a képviseleti demokrácia a különböző érdekek és értékek mentén szerveződő pártok versenyét jelenti. A politikamentes politika, mint idea ebből a szempontból illúzió, a mindennapi politikai realitáshoz és erőviszonyokhoz természetesen a helyi vezetőnek is alkalmazkodnia kell.
Adja magát ezután a kérdés: országosan is megvalósulhat-e egy, a hódmezővásárhelyihez hasonló összefogás? Erre persze az abban résztvevő pártoknak kell tudniuk a választ: vannak-e olyan szakpolitikai ügyek, amelyekben egy magát szociáldemokratának, valamint zöldnek és radikálisan jobboldalinak valló párt (amelyik persze jobbközép erőként próbálja pozícionálnia magát) egyetérthet, és ha igen, melyek ezek? Elképzelhető-e, hogy a kisebbségi integráció ügyében, szociálpolitikai kérdésekben, a költségvetési kiadások prioritásai mentén egy platformon legyen az MSZP, a Jobbik és az LMP? Aligha hihetjük. Az IDEA Intézet legújabb kutatása szerint a magyar választópolgárok 41 százaléka még mindig szélsőséges pártként gondol a Jobbikra, míg 29 százalékuk szerint Vonáék romaellenesek, 27 százalékuk szerint pedig antiszemiták. Egy ilyen erővel való együttműködés nem csak a presztízsveszteség veszélyét hordozza magában, de hitelteleníti a Fidesz-rezsimmel szembeni politikai alternatívák érvényességét is.
Ugyanakkor mind a Jobbik, mind az MSZP és az LMP igyekezett időben leszögezni, hogy Márki-Zay nem pártjelölt, mindössze a fenti szervezetek külső támogatását élvezi. Kérdés persze, hogy mindez az adott párt infrastruktúráinak, adatbázisának használatát, vagy csupán erkölcsi támogatását jelenti-e? Jelzés értékű ugyanis, hogy a választás előtt 3-4 hónappal egyik ellenzéki parlamenti párt sem tudott önálló jelöltet állítani a fideszes alpolgármester, Hegedűs Zoltán ellenében, Lázár János városában. Le kell szögeznünk azonban: egy időközi polgármester-választás eredménye még ekkor is inkább sajtószenzációval bíró esemény, mint a parlamenti választások eredményeit akár mikroszinten is előre valószínűsíthető aktus.