Az Együtt is küzd azzal a problémával, hogy „zöldberuházásos” módon az Orbán-rezsimben pártot fejleszteni – kezdve a tagtoborzástól egészen a mediális reprezentációig – a megváltozott intézményi és politikai környezet között még az általános nehézségeken túl is nehezebb – hiba lenne kizárólag a taglétszámok alapján megítélni az egyes pártok elismerését. Mindenesetre az Együtt hétvégi küldöttgyűlésével a párt rákapcsolt saját választási felkészülésére.
Fotó: Index
Hétvégén küldöttgyűlést tartott az Együtt, hol tulajdonképpen megerősítették azt a korábbi pártálláspontot, hogy az Együtt elkötelezett az előválasztás és a külön listát indulás mellett.
Bajnai Gordon és a Szolidaritás egy részének távozása után fennállt a lehetősége, hogy az Együtt nevével ellentétben, a dezintegráció útjára lép. Ugyanakkor, ahogyan a ma már politikai jelentéktelenségbe „húzódó” Kónya Péter sem tényezője a hazai politikának, úgy láthatóan a széteséssel szemben a szükséges pártstruktúra, alapszervezeti rendszer kialakítása is folyamatban van. A párt építkezési folyamatait kevéssé akaszthatja meg Pápa Levente kilépése, esetében igazán csak egy kérdés van: ki pótolja az Együtt mediális értelemben gazdaságpolitikai „arcát”.
Pápa kilépése indokaként meghatározottakra 2014 óta folyamatosan reagál az Együtt, így kétséges, hogy önmagában csak azok indokolták volna kilépését. Például az Együtt – és ezt megerősíti a hétvégi küldöttgyűlésük elfogadott nyilatkozata is – egyrészt szakítani kíván a 2010 előtti politikai elit politikai-, közpolitikai, és politikai kulturális sajátosságaival – ebben a PM áll hozzá a legközelebb –, az Orbán-rezsimet illetően nem csak azt, hanem az azt – a párt szerint – legitimáló és együttműködő baloldali gyakorlatokat is bírálja (vö: Szigetvári Viktor, Juhász Péter erre vonatkozó MSZP-t és DK-t illető konkrét megszólalásaikat), továbbá elkötelezett az előválasztás és – a párt, többiektől különböző identitásának integritása érdekében – a külön listás indulás mellett.
Míg tavaly ilyenkor az Együtt kvázi kormányellenzéki pártként tevékenykedett, addig ma már megszólalásaira a rezsimellenesség jellemző. E tekintetben közelebb van a DK-hoz, ugyanakkor esetében nem állnak fenn következetlenségek (vö: Kerék-Bárczy „levél” vagy Eörsi Mátyás-ügy), másrészt Juhász Péter személyében arca és ügye is van ennek a rendszerellenzékiségnek – valószínűleg az erre vonatkozó visszacsatolások is tolták rendszerellenzéki irányba a pártot, Juhász ma kétségkívül az Együtt azonosítható arca.
Az Együtt is küzd azzal a problémával, hogy „zöldberuházásos” módon az Orbán-rezsimben pártot fejleszteni – kezdve a tagtoborzástól egészen a mediális reprezentációig – a megváltozott intézményi és politikai környezet között még az általános nehézségeken túl is nehezebb – hiba lenne kizárólag a taglétszámok alapján megítélni az egyes pártok elismerését.
A hétvégén elfogadott küldöttgyűlési nyilatkozatból kitűnik, hogy a pártalapítvány kereteiben végzett szakpolitikai munka, publikált tanulmányok, a teszteléseikre szerveződött alapítványi konferenciák egy leendő választási program alapjait képezhetik. E téren bár zászlóshajós projekttel a párt nem bír – szemben például az egyedüli ilyennel bíró PM-mel (alapjövedelem) –, de szakpolitikai alaposság tekintetében az ellenzéki oldalon a legrészletesebb 2018-as előkészítési munka zajlik a párt műhelyeiben.
A párt nyelvezete továbbra is pragmatista politikusi szerepekbe ágyazódik, e téren a társadalmilag érdekes és fontos témákat is kissé „várt és leprogramozott” módon meséli el. A párt állásfoglalása a politika varázstalanítása mellett – azaz a reálpolitika fontossága az illúziók felett – a nyelv varázstalanításával is járt, mely egyúttal egyelőre gátja a párt programjának és politikai gondolkodásának szélesebb körű ismertetésére.
Mivel az Együtt-től populista fordulatot elvárni nem lehet, így ha „képekben” kellene fogalmazni, úgy a párt továbbra is elsősorban a politikai közbeszédet mérsékelt irányba elhúzni akarók, a bizalmat az intézményrendszerbe visszaszerezni akarók, szociálisan érzékeny, de a jogokhoz kötelességeket is rendelő, MSZP-t, DK-t elutasító, antikorrupciós küzdelmet elismeréssel fogadó urbánus, elsősorban a választói csoport szintjén nehezen megfogható középosztálybeli szavazókra hajt. Ennek következtében szervezetfejlesztése is valószínűleg a megyei jogú vagy az annál kisebb, de a 2014-es választások eredményei alapján preferált városokra és Budapestre fog koncentrálódni.
