Kezd a „kelleténél” is többe kerülni a rezsicsökkentés: nemcsak a szolgáltatók és a versenypiaci (céges) energiavásárlók fizetnek többet az áramért és a gázért, nemcsak a lakosság kapja drágábban a drágább energiával előállított termékeket és szolgáltatásokat, az eddig sok esetben „csak” nonszensznek tűnő folyamat most egy újabb szöget ver a befektetők körében eddig sem magasra értékelt magyarországi jogbiztonság koporsójába.
A kormány ismét kivételes jogtechnikai fordulattal élt a hétvégén: a nemzeti fejlesztési miniszter benyújtotta ugyanis azt a módosító indítványt, amely megtiltaná, hogy ez energiacégek (bármilyen formában) a fogyasztókra „hárítsák” a január 1-jétől belépett vagy megnövelt terheket. A módosítót már kedden sürgősséggel tárgyalja a Parlament. A sietség érthető: senki sem számított arra, hogy a független bíróság az energiacégeknek ad igazat (legalábbis a Napi Gazdaság híre szerint a gázszolgáltatóknál ez már megtörtént) abban az eljárásban, ami a Magyar Energia Hivatal (MEH) eljárásának jogszerűségét vizsgálta.
A szolgáltatók (illetve elosztó cégeik) azért kívántak jogorvoslatot kérni, mert úgy érezték, a tavaly év végén kialakított hatósági árak nem vettek figyelembe minden – egyébként elismert költségnek számító – tételt. Január elsejétől számos olyan közteher élesedett, amely komoly, és a jelek szerint az árképletben el nem ismert költséget jelent (közműadó, Robin Hood-adó, tranzakciós illeték). A rezsicsökkentést középpontba helyező lázában élő kormányzat és a szakmai végrehajtóként ismert MEH egyszerűen nem számolt ezekkel a tételekkel, vagyis a központilag kalkulált hatósági árak ezeket a – keddig legalábbis – elismert költségnek számító tételeket negligálta.
Egy, a mostanihoz hasonló másodfokú – azaz már jogerős – bírósági ítélet semmissé tenné a rezsicsökkentést, a fogyasztói árakat jelentősen ugyanis jelentősen növelné e költségek utólagos beépítése. Az persze várható volt, hogy a kormány nem hagyja szó nélkül a dolgot, arra azonban kevesen számítottak, hogy már az ítéletről szóló híradás másnapján megszületik a javaslat, amelynek elfogadásával alapesetben tárgytalanná válik az energiacégek jogorvoslata. Hiszen a fejlesztési miniszter úgy módosítaná a villamosenergia-törvényt, hogy a – bíróság szerint – jogellenes árhatározat törvénytelensége ellenére mindaddig hatályban marad, amíg egy másik meg nem születik. A másikat pedig már a szintén e javaslatban szereplő – „áthárítást” tiltó – szabályozás alapján alkotja meg a MEH. Nem a határozat törvényellenes, hanem a törvények voltak határozatellenesek – mondhatná a külső szemlélő. A kérdés persze felmerül, mennyiben tekinthető visszamenőleges hatályú jogalkotásnak az, ha egy számára kedvezőtlen ítéletet követően olyan jogszabályi környezetet teremt a kormány, amelyben már „elmegy” a törvénytelen intézkedés.
Arról talán kár is beszélni, hogy „áthárításra” nincs lehetőség, a lakossági energiaárakat ugyanis – egyelőre – az energiahivatal javaslata alapján a nemzeti fejlesztési miniszter határozza meg, a hatályos jogszabályok alapján. Egyetlen cég sem címkézheti át az áramot, megemelve az árat azokkal a költségekkel, amelyeket például az adószabályok változása hoz, erre csak a „kőbe vésett” szabályok alapján van (volt) lehetőség. Arról lehet vitatkozni, hogy a szabályozás mennyiben alkalmas az árak kordában tartására, az azonban biztos, hogy ha egy bejáratott rendszert kapkodva módosítanak a napi kellemetlenségek elkerülése érdekében, abból semmi jó nem származik. A befektető, aki eddig elkerülte Magyarországot, most már a térképéről is letörli, hiszen már abban sem bízhat, hogy legalább az alapokat számon kérheti, mondjuk a bíróságon.
Technikai változtatásnak tűnik az a szintén hétvégén beterjesztett javaslat, amely átalakítaná a MEH-et, „romjain” létrehozva a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalt. Az energetikában eddig nem látott hatalomkoncentrációról van szó, a hét évre kinevezett elnökkel és alelnökökkel ugyanis ez az új intézmény mindentől és mindenkitől függetlenül határozza majd meg az összes energetikai (sőt, a hulladékgazdálkodás és a víziközmű-szektor beemelésével a teljes közszolgáltatási spektrum) viszonyait. Felügyelet nélkül, saját határozataiban az új szerv vezetője bármit megtehet, a sarkalatos törvényt pedig módosítani sem lesz egyszerű. Az eddigi előkészítő, ellenőrző vagy éppen végrehajtó szereppel szemben ezzel valódi csúcsszerv lesz a MEH (vagy „MEKH”), az átláthatóság és a valóban elvárt szakmaiság helyett azonban a változtatás semmi más célt nem szolgál, mint a jelenlegi kormánypárt bebetonozását, legalább 2020-ig a közszolgáltatások felügyeletében. Vajon ennyire fél a kormány, hogy egyszer számon kérik rajta, hogy miért és milyen értékelések alapján költött el forint százmilliárdokat az E.ON magyarországi gázüzletágára? Vélhetően az iratok nagy része így – legalábbis az évtized végéig – sokkal könnyebben elsüllyeszthető.
