„Most úgy látom, hogy a harminc százalékot el lehet érni, de ehhez azért további döntések is szükségesek. Az energiadíjak tekintetében sok minden múlik azon is, hogy ha le tudunk ülni tárgyalni a gázárakról az orosz partnerekkel, milyen kompromisszumokat tudunk kötni velük” – mondta Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter a Magyar Nemzetnek adott interjúban. Tekintsünk el attól az alákérdezési technikától, amit az interjút jegyzők követtek (kimaradt egy-két „apróság”, például hogy mit gondol a miniszter asszony a több szakértő által is kimutatott 3-5 százalékos megtérülési mutatókról az energiaszektorban), sajnos „ez a dolguk”. A minisztériumi szokások alapján vélhetően ezer kézen átfutó „beszélgetésből” azonban annyi kiderül, Németh Szilárd után a kvázi névrokon tárcavezető – és ezzel a rezsicsökkentésről eddig nem sokat kommunikáló minisztérium is – beszállt a demagógiaversenybe.
Az interjú egyes részeit értelmezve azonban több érdekes üzenet is felmerül. Egyrészt a kormány áll az államosítás elébe, ha bármely szolgáltató milliárdos infrastruktúráját néhány forintért esetleg eladná csak azért, mert veszteséges működésre kényszerítik. „Ha ők úgy gondolják, hogy hosszú távon szeretnének ezen a piacon maradni és támogatnák a kormány törekvéseit, akkor mondjuk két évet kihagyhatnának az osztalékfizetésben” – teszi hozzá a szaktárca első embere. Az már csak ízlés dolga, hogy ezt nyílt fenyegetésnek tekintjük-e az állami felvásárlásra törekvő kormány szempontjából.
A „nem sokat” beszélő miniszter szövegének azonban nem is ez a legfontosabb sorok közötti jelentése: gyakorlatilag a teljes állami energetikát az oroszokra fűzi fel Németh Lászlóné. Láthatóan komoly aduászt nyom a kormány a Gazprom kezébe, amikor a legfontosabb kampányeszközét, a rezsicsökkentést teszi a mérleg egyik serpenyőjébe, hiszen a „kompromisszum” lényege az adok-kapok. Az már tényleg csak részletkérdés, hogy a kormány miért nem ült még le tárgyalni a gázszerződés folytatásáról („ha le tudunk ülni”), hiszen ezt vagy legalább az előkészületeket már legalább egy éve elindíthatta volna. A most érvényes hosszú távú gázbeszerzési szerződés 2015 végével jár le, az pedig nem lehet újdonság egyetlen, az iparág alaptörvényeivel tisztában lévőnek sem, hogy egy ilyen kontraktust nem két nap alatt raknak össze (tegyük hozzá: jobb esetben), legalábbis az E.ON minimum három évvel számolt korábban. De a magyar kormány már legalább „tapogatózik” – a fejlesztési miniszter szerint egyelőre csak ennyi történt.
Németh Lászlóné azt is tudni véli, hogy a környező országok túljutottak az ártárgyaláson és „jelentős csökkentést tudtak elérni a szállítási díjakban”. Szíve joga, az oroszokról azonban úgy tudni, hogy soha nem terítik ki lapjaikat, így az a csúsztatás is csak politikai üzenet lehetett – legalábbis tényalapja nem volt –, hogy Magyarország mennyire áll az élen az orosz gáz ára szempontjából. A nyilvánvaló kampánycélon túl azonban ez a mondat azt is jelentheti, hogy a Gazprom is taktikázik: látva, hogy a szakmai szempontokat alapvetően legyűrő rezsicsökkentést minden (pontosabban bármi) áron keresztülviszi a kormány, hát ott nyúltak a történethez, ahol az a legjobban „fájhat”. Azt korábban is tudni lehetett, hogy az E.ON elért olyan változtatásokat az árképzési formulában, ami elvileg alacsonyabb import díjtételeket eredményezett volna, csak ezeket rendre elvitte a forint gyengülése, az áfaemelés és ki tudja még mi. Az E.ON a Magyarországra szállított mennyiség sokszorosát veszi az oroszoktól, volt tehát alkualap.
De ne féljünk most is van: bár mind több kormányzati szereplőtől hangzik el, hogy sem a paksi bővítés, sem a frissen államosított gáztárolás nem működhet másként, csak állami tulajdonban, a szálak mindig Moszkvába vezetnek. Önmagában az is érdekes, hogy a jelek szerint még későbbre csúszik a paksi tender, a miniszter ugyanis most az év végére vagy a jövő év elejére teszi kiírását (volt már szó ez év elejéről, második feléről). Tulajdonképpen nem hajt a tatár, de valami csak van a háttérben, ha már legalább harmadik alkalommal csúszik arrébb a nagyívű pályázat. Vélhetően azért van erre szükség, mert már a csomagokat állítják össze, a rezsicsökkentési kampány azonban új téteket igényel, így elképzelhető, hogy az oroszok Paks mellett néhány – a szakadékba taszítás után olcsón – az MVM-be akvirált gáz- és áramszolgáltatót is kapnak majd.
