Miközben egyre drágábban termeli az áramot a paksi atomerőmű, és várhatóan az MVM Zrt. tavalyi nyereségének mintegy harmadát adja majd 28,5 milliárd forint osztalék kifizetésével, mind több és furcsább titkolózás lengi körül az ország első számú nukleáris létesítményét. Amellett, hogy a tenderről nemcsak nem beszél senki, kérdezni sem lehet. Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági államtitkár Vlagyimir Putyin orosz elnökkel azt is megbeszélte, hogy a két új blokk kizárólagos állami tulajdonban lesz (rosszindulatúan hozzátehetjük, arról nem szólt a vonatkozó miniszteri válasz, hogy ez melyik államot jelenti), a tenderről azonban egyelőre csak annyit tudni, hogy a tavalyi ígéreteknél vélhetően később, "még idén" megjelenik. A potenciális helyi vállalkozókkal már konferenciázó Roszatom itthoni mozgolódásából ítélve tényleg közel lehet az időpont.

Számos pert indítottak és nyertek civilek az erőmű és az anyacég MVM ellen, különböző adatigénylések megtagadása miatt, viszont Áder János köztársasági elnök által nemrégiben újratárgyalásra visszaküldött információszabadságról szóló törvénynem vetít előre pozitív jövőképet a gazdasági, biztonsági és politikai szempontból is kiemelt cég iránt érdeklődőknek.   

Mindezeknél is furcsább azonban, hogy az erőmű - bár rendszeresen méri az atomenergia és saját elfogadottságát - nem hozza nyilvánosságra a vonatkozó közvélemény-kutatás eredményeit. Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. saját közlése szerint az elmúlt 12 évben 73-75 százalék között válaszoltak a megkérdezett igennel arra a kérdése, hogy "Egyetért Ön azzal, hogy Magyarországon működik atomerőmű?". A pozitív választ adók aránya a 2003-2010 közötti "csúcspontról" - amikor is hét év alatt 5 százalékponttal 73-ról 78 százalékra nőtt - tavalyelőtt egy huszárvágással ismét a 2003-2004-es szintre esett, nyilvánvalóan a Japánban 2011 márciusában történt fukusimai baleset hatásaként (amely gyakorlatilag a világ atomenergiáról szóló gondolkodásában is a legutóbbi törésnek tekinthető). Az itthon az atomerőmű működésével egyetértők aránya tavaly aztán ismét 2 százalékponttal emelkedett, a már konkrétan azt elutasítóké pedig a 2010-es 18 százalékról 22-23 százalékra nőtt ezzel párhuzamosan.

A titkolózás már csak azért is érdekes, mert elvileg az atomerőműnek kedvező dologról beszélünk, legalábbis az elfogadottság számai alapján. A kép azonban vélhetően nem ennyire egyértelmű, legalábbis ha ténylegesen érdemi kérdéseket tesznek fel az állami megbízást elnyerő TNS Hoffmann kérdezőbiztosai. Adódik a feltételezés, hogy a titkosítás oka, hogy más kérdésekre ennél kényelmetlenebb, kevésbé pozitívan kommunikálható válaszok születhettek, főként, ha érdemi kérdésekről van szó, és például ezért sem a Századvég készítette a felmérést. Vélhetően nem lenne meg a háromnegyedes támogatottság a nyilvánosság kihagyását, az atomerőművi bővítés ezermilliárdjainak háttéralkukon alakuló sorsát, vagy éppen az oroszoknak kiárusított magyar energetikát firtató kérdéseknél.

A nemzetgazdasági miniszter legújabb törvénymódosítója tovább bővíti a titkokat, hiszen a radioaktív és a nukleáris anyagok központi nyilvántartásában szereplő adatokat nemzetbiztonsági okból nem nyilvánosnak nyilvánítja. A központi nyilvántartás a javaslat szerint radioaktív anyagok helyét, fizikai és kémiai tulajdonságait, a tulajdonos, az atomenergiát alkalmazó nevét, illetve a kapcsolódó tevékenységet, vagy például a radioaktív hulladékok adatait - mindezt nemzetgazdasági érdekből titkosítva. 

Abban az atomenergia ellenzői és barátai is többé-kevésbé egyetértenek, hogy az atomerőmű működésének és a majdani bővítésnek, az előkészítő projekteknek a lehető legnagyobb átláthatóságot kell biztosítani. Értelemszerűen mindig lesznek olyan üzleti és technológiai titkok, amelyeket valóban nem lehet nyilvánosságra hozni, az azonban bizonyos, hogy az atomerőmű vagy az MVM eddigi hozzáállása nem az átláthatóság irányába mutat.