Az Orbán-kormány „politikái” közül az energetika az egyik legcsapongóbb: a teljesen zöldtől néhány huszárvágással jutottak el a teljesen feketéig, a „megújuló-boomtól” a zöld célok teljes feláldozásáig a fosszilis, de még inkább az atomenergia oltárán. Csak sejthetjük, hogy a háttérben milyen (minőségű, nemzetiségű és erejű) lobbicsoportok kuszálják össze a szálakat és a forint-ezermilliárdokat.
Egy azonban biztos: az atomenergia megkerülhetetlen lesz Magyarországon a következő évtizedekben, és bár kizárólagossága természetesen nem fogadható el, a zöld utópia belátható időn belül nem lesz annyira meggyőző, hogy teljesen kiváltsa az atomot. Akkor sem, ha a részben orosz kézbe kerülő új paksi blokkok a mostani többszöröséért adják majd az áramot. Tény, hogy az energetikai felújítások a megújuló álmokkal együtt kerültek parkolópályára, és az ellenzéki vélemények demagógiába hajló leegyszerűsítése is érthető – látni kell azonban, hogy az energiaellátásban csak mixek jöhetnek szóba, ezekben pedig a gáz és az urán is előkelő helyen lesz a következő évtizedekben. Ezt egy felelős kormány sem tenné ki egy bizonytalan, fukusimai félinformációkkal teli népszavazásnak. Egyeztetni azonban "célszerű" lenne, az arrogancia pedig egyenesen megengedhetetlen a témában.
A paksi atomerőmű (és az anyacég MVM) vezetése manapság a nyilvános sajtótájékoztatókon is indulatosan, magából bohócot csinálva söpri le a kérdést azt asztalról, ami sok mindenre jó lehet, de az ügynek biztosan nem használ.
Főleg, ha egy, a rezsicsökkentéssel kivéreztetett energetikát átvenni készülő, évtizedes és több ezer milliárd forint értéká atomerőmű-bővítést előkészítő (mamutlétre vágyó) állami óriás kompetens vezetőiről és átlátható működéséről van (illetve inkább csak lenne) szó.
