Az Együtt 2014–Párbeszéd Magyarországért (PM) politikusai – többek között Bajnai Gordon – több hete országjárásba kezdtek, a közösségi hálóban látható „tudósításaik” alapján meglehetősen intenzíven. Ezzel párhuzamosan indult el a pártszövetség köztéri kampánya is. A plakátok szerint 2014 tavaszát követően az egykulcsos adót megszüntetné, a munkanélküliséget csökkentené, a válságot legyőzné és a korrupciót is rendbe rakná a pártszövetség. Túl azon, hogy ezekkel az üzenetekkel bármelyik ellenzéki erő kampányolhatna – az MSZP sem mond vagy üzen ettől lényegesen eltérőt –, a szlogeneknek láthatóan egy kiemelt célja van: a jó kormányzás, a jó „kormányzó” toposzának és képének nyomatékosítása.
Mindez pontosan azon területet érinti, amelyen az Együtt 2014–PM eddig sem szenvedett hiányt. A legutóbbi Medián-kutatás is megerősíti a feltételezést: ha a közvélemény-kutatók arra a kérdésre keresik a választ, hogy „ki lenne a legalkalmasabb arra, hogy az ellenzék vezetője legyen a következő választásokon, Bajnai Gordon vagy Mesterházy Attila?”, úgy Bajnai Gordon előnye egyértelmű – bár az MSZP-szavazók körében Mesterházy kétszeres eredményt ért el Bajnaival szemben. A kormányváltást óhajtók 49 százaléka Bajnait, 40 százalékuk pedig Mesterházyt látná szívesen a kormányfői székben. Az MSZP-n kívüli ellenzéki szavazók, a párt nélküliek körében egyértelműen Bajnai vezet. A személyes közvélemény-kutatási győzelmek azonban körülbelül 7 százalékra elegendőek, az MSZP 13 százalékával szemben.
Bajnai tehát ismét egy olyan mérkőzést nyert meg, amit egyszer már lejátszott: jutott ugyanis kutatás már arra az eredményre, hogy az MSZP elnökével szemben őt tartják a kompetensebb jelöltnek, azaz kormányzásra alkalmasabbnak.
Erre, a már megnyert mérkőzésre erősítenek rá most az Együtt 2014–PM plakátjai, amelyek mögött kevésbé egy pártszövetségi identitáskampány, mint inkább imázskampány áll. Bajnai személye és kormányzási kompetenciája rajzoldóik ki a fekete és szürke „eltörlendő” feliratok és a Fidesz legkevésbé népszerű pontjai (úgymint egykulcsos adó) mögül.
A válságkezelésre való alkalmasság kétségkívül alapvető kérdés a tekintetben, hogy ki mennyire lesz képes kormányozni 2014 tavasza után – és akkor még nem beszéltünk az alaptörvény buktatóiról. Az ellenzéknek azonban mindenek előtt el kell jutnia addig, jelenlegi támogatottságát tekintve pedig e téren még bőven áll előtte feladat.
Az egyik oldal rendelkezik kompetenciával (Együtt 2014–PM), a másik pedig támogatottsággal (MSZP). Mindez azonban nem a Fideszhez mérten, hanem egymáshoz képest igaz. A két szövetségi tömb vezető pártjai ezért is vannak cselekvéskényszerben. A pártszövetségnek ismertségét és népszerűségét kell jelentősen növelnie, és az MSZP-nek is „beállt” a támogatottsága. Úgy tűnik, nem csökkent utóbbi pártnak és szövetségi hálójának hitelességi deficitje. Kijelenthető, egyikük esetében sem oldható meg könnyen a feladat.
Minden túlfeszített elemzői lényeglátás nélkül megállapítható, hogy Együtt 2014–PM esetében egy kiplakátolt kompetenciakampány önmagában nem növeli jelentősen a támogatottságot, ahogyan csak részben lehet a szövetség segítségére ebben a párhuzamosan zajló, vezető politikusokkal zajló – ámde a párt ismertségét tekintve nagyon is indokolt – országjárás is. A Fidesz egész pályás letámadásával szemben – trafikügy ide vagy oda – ez könnyen kevésnek bizonyulhat.
Politizálni, ütközni, kimenni a Fidesz/ellenzék-arénába, nem csak „közpolitikázni” – ez lehet ma az ellenzék katalizátora. Az MSZP az ütközésben, „a pofonokat kap és ad, de talpon van” stratégiájában egyelőre eredményesebb, de egyedül győzni ezzel nem tud, csak kitartani. Az Együtt 2014–PM az öltözőben már jó, viszont még csak most száll(t) ringbe. Ha mindez egy ellenzéki munkamegosztás lenne, talán eredményes is lehetne, viszont általában sem növeli egyetlen szereplő erejét a lassan igazi hungarikummá emelkedő előválasztás, tárgyalás, előválasztás, közös nyilatkozat-kiadás, előválasztás dinamika.
A politikafogyasztók számára érzékelhető erő az MSZP-nél van. Ez az Együtt 2014-PM esetében egyelőre hiányzik. Erről az erőről, mint politikai eszközfeltételről már számos alkalommal írtunk. Nélküle a kormány- és korszakváltás projektje mögé nem fog jelentős támogatottság kerülni. Elég lehet egy esetleg miniszterelnök-jelölti verseny eldöntésére – hiszen a kompetencia és bizonytalanok tábora és „hite” tényleg fontos szempont –, de nem elégséges a korszakváltáshoz. S ezen a ponton talán érdemes megemlíteni: a korszakváltás tartalmi kifejtésével egyelőre még mindig adós az Együtt 2014-PM. Pedig könnyen előfordulhat, hogy az erő, a növekedés éppen abban rejlik.
Most egyelőre csendes az összefogás-diskurzus, és a csend közepette a kiplakátolt kompetenciák beszélnek. A közvélemény-kutatások pedig majd beárazzák mennyit is érnek azok.
