A jelek szerint amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan veszítheti el lendületét a rezsicsökkentésnek álcázott, idejekorán elindított demagógiakampány. Miután mind több irányból hallani, hogy igazán csak az állam keres a lakossági energiafogyasztáson, talán az energiaszektorról eddig folyó, kizárólag kormánypropaganda-jellegű gondolkodást felválthatja valami más. Hamarosan nyilvánosságra kell kerülnie annak, amit eddig csak pletykaszinten hallani minden felől, hogy az állami MVM Zrt. tavaly mintegy 90 milliárd forintot keresett az energián. Nincs ezzel semmi baj, egy cég dolga, hogy nyereséget termeljen tulajdonosának, valószínűleg a kormány sem lát kivetnivalót abban, hogy a lakossági fogyasztókból az MVM-en keresztül, illetve adóként százmilliárdok folynak be a költségvetésbe, miközben a pénzt „kitalicskázó multiknak” ennek töredékével kell beérniük.
Lázár János, Miniszterelnökséget vezető államtitkár sem beszélt mellé, amikor Hódmezővásárhelyen azt mondta, további rezsicsökkentésre lenne szükség. Szerinte a 30 százalékos csökkentés jelentősen javítaná a magyar emberek életviszonyait. Hogy mi javítaná még jobban a magyar emberek életviszonyait? Például egy 50 vagy 100 százalékos csökkentés. De az talán még inkább, ha a kormány felelős módon nyúlna egy olyan érzékeny és stratégiai ágazathoz, mint az energetika. Mindenesetre érdekes „fordulat”, hogy Lázár már csak feltételes módban sürgeti a további csökkentést.
Ha Lázár szavait a gáz- és áramszolgáltatásra is értelmezzük, az további mintegy 130 milliárd forint transzfert jelenthet a lakosságnak. (A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont elemzése szerint az első körös rezsivágás a 2011-es nettó lakossági gáz- és villanyszámla alapján mintegy 70 milliárd forintba került, további 20 százalékos központi árcsökkentés hatása pedig ennek közel kétszerese lenne.) Ugyanezekkel számolva az áfatartalom mintegy 200 milliárd forint puffert ad, néhány tízmilliárdot pedig az MVM profitéhségén is lehetne fogni. A számla végösszege azonban bármilyen felállásban is nézzük, túlzottan nagy lenne (elvben olcsóbb gázt is „szerezhetne” az állam, a frissen bevásárolt E.ON-gázüzletág azonban erre rövid távon biztosan nem ad ilyen mértékben lehetőséget - ráadásul az átadás-átvétel is eltart még egy darabig.).
Mindenesetre úgy látszik, valaki már a sajtón és az elemzőkön kívül is jelezte magas politikai szinteken, hogy Németh Szilárd csepeli polgármester, rezsicsökkentési guru többet árt, mint használ: konyhanyelven sem muszáj bármiféle gazdasági megalapozottság nélkül, össze-vissza beszélni. Nem is vele indul ma már az Echo TV vagy a közszolgálati csatorna minden reggel, országos médiumban már mínuszos hírt sem ér, hogy például Kiskunfélegyházán miről beszélt. És már a pártgépezet is egyre nehézkesebben sulykolja a félinformációt, hogy a multik a privatizáció óta ezermilliárd forintot vittek ki az országból. Az ELMŰ-ÉMÁSZ korábban meglepő nyíltsággal osztotta meg számait, valószínűleg hasonló arányokat találnánk más cégeknél is: a 17 év alatt „kivitt” 200 milliárd forint osztalékból ott mintegy 16 milliárd forint az államé lett (az MVM is részvényes a cégben), a közben végrehajtott beruházások pedig az osztalék több mint kétszeresét tették ki, összességében a befektetett pénz átlagos megtérülése 3,1 százalék volt. Az ilyen számításokról persze valószínűleg a Némethez hasonló rezsitanszékvezető politikusok nem tudnak, sokan közülük talán nem is értenék, hogy miért teszi a pénzét például az ELMŰ-ÉMÁSZ-ban tulajdonos német RWE olyan eszközbe, ami az egyszerű banki kamatokkal lehet csak versenyképes. Ahogy mondani szokták, ez egy hosszú távú üzlet, akkor is, ha jelenleg éppen ennek ellenkezőjéről győzködi híveit a kormány.
Valószínűleg a legkevésbé sem hiányzik senkinek, hogy éppen a választási kampány időszakában szakadjon az állam nyakába néhány olyan probléma, amelyet az újabb körös rezsicsökkentések csak szolgáltatókra hárítása okozna. Hamarosan tehát új szövegkönyvet kell írni a rezsibizottságok vezetőinek, talán bízhatunk abban, hogy azt már nemcsak a pr-szakemberek láttamozzák élesedés előtt.
Mindezzel párhuzamosan érdekes fejlemény, hogy az elmúlt időszakban mind látványosabban dörgölőzik a kormány a német cégekhez. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter nemrégiben a Bosch itteni beruházása alapkőletételén méltatta a német cégeket, amelyek munkahelyeket, pénzt, ezáltal növekedést hoznak nekünk, magyaroknak. A sort aztán Szijjártó Péter és maga Orbán Viktor folytatta, néhány találomra előbányászott, de hatásos számmal magasztalva a német tőke „nemzetépítő” erényeit. A külső szemlélő ilyenkor akaratlanul is arra gondol, milyen helyes vita alakulhatott volna ki Varga és az RWE között, esetleg az E.ON és Szijjártó részvételével, Németh vagy Lázár moderációja mellett.
