Hétfő délután a Magyar Nemzet így tálalta a Medián legújabb kutatását: „Orbán mindenkit verne, Bajnai és Mesterházy nem bír egymással.” A mondat első fele minden vitán felül áll, a második tagmondat adatokért kiált. Ezek alapján pedig a miniszterelnöki alkalmasságot illetően a Jobbikon kívüli ellenzéki pártok szavazói esetében Bajnai Gordon (41 százalék) jelentős mértékben megelőzi Mesterházy Attilát (28 százalék). A szavazókorú népesség tekintetében Orbán nyerne (29%) Bajnai (16%) és az MSZP elnöke (9%) előtt, továbbá egy az egyben is „megverné” mindegyiket. Fölénye Mesterházyval szemben nagyobb.
A Medián kutatása megállapítja azt is, hogy „a különbség még szembetűnőbb, ha az elemzés a választások kimenetele szempontjából erősen felértékelődő aktív elkötelezettek preferenciáira irányul, tehát azokéra, akik állításuk szerint valószínűleg vagy biztosan elmennek szavazni, de egyelőre nem tudnak, vagy nem akarnak megnevezni kedvenc pártot. Ebben a körben a kettős párharc egyértelmű nyertese Bajnai Gordon, aki 26:19 arányban Orbánt is felülmúlja, ezzel szemben, ha Mesterházy volna a jelölt, őt 15 százalék, míg a jelenlegi miniszterelnököt 21 százalék támogatná.” A felmérés arra a következtetésre jut, hogy bár az Együtt 2014 támogatottsága elmarad a szocialista pártétól, Bajnai szavazatszerző képessége meghaladja Mesterházyét. „A baloldali ellenzék szavazói és az aktív elkötelezetlenek egyértelműen Bajnait preferálják Mesterházyval szemben.” – állapítja meg a kutatás.
Tulajdonképpen az adatok alátámasztják azt a hipotézist, amelyből Bajnai kampánya is táplálkozik. A „válságkezelő miniszterelnök” imázsára a baloldali szavazók körében volt fogadókészség és van tartalék. A 2009-2010 közötti kormányzati tevékenység és a 2009 előtti kormánymegítélés eltérően esnek latba Bajnai, illetve az MSZP esetében. Bajnai ebből a pozícióból indította a „jó kormányzás” üzenetét, és a Medián adatai mentén haladva a kompetens, az alkalmas jelöltet a baloldalon benne látják.
Következhet-e ebből idővel támogatottság növekedés? Mint az már megállapításra került, a politikai centrum üzenetei kétségkívül szükséges, de nem elégséges feltételi a további kampány folytatásához. Egy kampány mindennemű „populizmustalanításának” kevésbé van szívóereje – s nem csak a rezsicsökkentés Nagy Kampányának árnyékában. Ugyanakkor a szociális demagógia részben (ha teljesen nem is) elkerülhető. Legalábbis Bajnai esetében „muszáj”, hogy ne az legyen a fő csapásirány, hiszen a centrumból nem vezet út hitelességveszteség nélkül a szociális demagógiába.
Ahogyan egyelőre az MSZP-nek sem vezet út a kompetens kormányzás képének felépítése felé. A párt túl van a programtervezésen, de egy politikus – és ebben az esetben nem a Fidesz 2010-es programnélkülisége az indok – a televízió stúdióban bemutatott programoktól sem nyeri el a választói bizalmát azt illetően, hogy képes kormányozni. Ezt ma már jól látjuk. Az MSZP 2010 után egy vert helyzetből tápászkodik és állapota jobb annál, mint arra többen számítottak. Jobb, de nem jó.
Előválasztás ide vagy oda, az ellenzékre nézve nem éppen kedvező ez az elhúzódó miniszterelnök-jelölt keresés. Normális esetben kétségkívül akár nem is lenne itt még az ideje a jelölésnek, de a jelen politikai helyzet és környezet távolról sem tekinthető „normálisnak”. Amíg nincs jelölt, addig verseny van, amely az ellenzék között további feszültséget (és egymás közvetett amortizációját), a választókban pedig bizonytalanságot eredményezhet.
Akik eközben minden bizonnyal megint mindent akarnak: jó kormányzást, biztonságot, realizálható ígéreteket, „reményt”, az Éhségmenet által „képviselt” problémahalmazra válaszokat, jogbiztonságot. És persze egy mindezekre megoldást hozó jelöltet, akire úgy tudnak tekinteni: „meg tud védeni”.
A Medián kutatása egy választ erre ad, ahogyan ad egy másikat is: Orbán Viktor ma az erő. Az erővel szemben pedig két félkész ellenzéki szervezet áll: egy építkező Együtt 2014-Párbeszéd Magyarországért (PM), amely akkora nem lesz, hogy önmagában legyen „az” erő, míg mellette (és vele szemben) egy megtorpant, vezetőjét tekintve párton belül erős, ”kint” Bajnaival szemben viszont kevésbé kompetensnek tartott jelölt.
Az ellenzéki miniszterelnök-jelölt keresés lassan gumicsonttá is válik, a média számára is – sajnos – gyakran csak ennyi a fontos, ennyi a kérdés. Holott – mint a fentiekből is látszik – az előválasztás dolga nem ilyen egyszerű, bár a helyzet nyilván megoldást kíván. De illúzió lenne azt gondolni, hogy már holnap meglesz a jelölt. Ennek az ellenzéki mérkőzésnek még nincs vége, de annyi talán minden kétkedőnek megnyugtató lehet, hogy úgy az MSZP-nek, mind az Együtt 2014-PM-nek ugyanaz a célja.
A felelősség is közös: a miniszterelnök-jelölt személyénél tényleg kevés fontosabb dolog van. S hogy ki a jelölt, azt könnyen lehet, hogy nem az fogja eldönteni, hogy ki szerepel eredményesebben egy időközi választáson, és kinek van székháza itt vagy ott.
Hanem az, amit az ellenzéki oldal szereplői is megfogalmaznak: akinek a legnagyobb esélye van arra, hogy legyőzze Orbánt.
