Mikecz Dániel írása
Nem érdemes a tiltakozások sikerességével kapcsolatban jóslatokba bocsátkozni, hiszen az rengeteg körülménytől függ, továbbá az esetek többségében nem is egy egységes cselekvőről van szó. Érdemes azonban pár megjegyzést fűzni a vasárnapra bejelentett, az internetadó-ellenes tüntetéshez, ugyanis annak kapcsán rövid idő alatt nagyon sok Facebook-polgárt lehetett mozgósítani. A legfontosabb, hogy olyan élethelyzeteket sértett meg a kormány, ahol Orbán Viktor csak egy mém tárgya volt, és nem egy tisztelni vagy félni való politikus.
Kép: 444.hu
Nem egészen egy nap alatt elérte a kitűzött 100 ezres lájk-mennyiséget az internetes adatforgalom alapján kirótt adó ellen tiltakozó Facebook-oldal. A klikkativizmus természetesen nem azonos azzal a politikai aktivizmussal, ami jelentős egyéni anyagi erőforrások és a szabadidő feláldozását kívánja meg, azonban az elköteleződés előszobája lehet. Ebből a szempontból tehát nem egészen fotelforradalmárkodásról van szó, de erről ténylegesen többet a vasárnapi események után lehet megtudni. Az azonban tény, hogy a netadó ügye kapcsán a korábbiakhoz képest gyorsabban és nagyobb mértékben lehetett és lehet még jelenleg is mozgósítani a magyarokat. Érdemes tehát számot vetni azzal, hogy miben különbözik ez az ügy a korábbiaktól.
Az önkormányzati választások után a kormány részéről többször lehetett azt hallani, hogy a 2014-es választási év után három és fél év nyugalmi időszak, az építkezés ideje következik. Ami a kormány számára bizonyára nyugalmas, az az állampolgárok számára azt jelenti, hogy alig nyílik lehetőségük politikai véleményük kifejezésére. Az alacsony választási részvétel alapján bátran kijelenthető, hogy sokan érzik azt, hogy a politikai pártok közül egyik sem alkalmas arra, hogy képviseljék őket a választott testületekben. A választások után nincs már semmi, ami a kormány visszatartaná, másrészt az ellenzéken sem lehet már egykönnyen/sehogyan javítani. A kilátástalanság könnyen politikai apátiához vezet, azonban egy ilyen tüntetés alkalmas az elmaradt vagy elhibázott politikai cselekvés bepótlására is.
Természetesen egyéb lehetőségeik is vannak az állampolgároknak arra, hogy befolyásolják a politikai döntéseket, pl. felkereshetik választott képviselőiket, bekapcsolódhatnak civil szervezetek munkájába. Ezeket a lehetőségeket azonban éppen a korrupció mértéke és a rossz kormányzati teljesítmény miatt nem szívesen használják a magyarok. A politikával szembeni bizalmatlanság azonban nem csak a politikai pártokat, de a politizáló civil szervezeteket is sújtja. Az internetadó elleni mozgósítás azonban amorf, nem látszik mögötte semmilyen szervezet, ezzel pedig megnyerő az intézményekben nem bízó magyaroknak. Így ez egy jó alkalom arra, hogy ki lehessen fejezni az általános elégedetlenséget a politikai elittel és az általános korrupcióval szemben. Ne feledjük el, hogy egy adónemről van szó, tehát behajtása éppen a botrányoktól érintett NAV feladata lenne.
Az internet ráadásul úgy apolitikus téma, hogy közben igenis sok társadalmi, közéleti konnotációja van. Apolitikus, amennyiben nem kötődik közvetlenül egyetlen politikai párthoz sem (a magyar Kalózpártról nem sokat tud a közvélemény), továbbá az általános kommunikáció és szórakoztatóipar gerince. Annyiban viszont politikus, hogy még mindig hordozza magában a társadalmi felemelkedés, a jogkiterjesztés, a tudás terjesztésének, a társadalmi szakadékok áthidalásának ígéretét. A 2011-es arab tavasz, a Hallgatói Hálózat-tüntetések és az ukrán események is megerősítették azokat a meggyőződéseket, hogy valódi erő rejlik az internetben és a közösségi médiában. Nem véletlen a diktatórikus és autoriter rendszerek próbálkozása, hogy valamilyen módon ellenőrizzék az internetet. A netadó pedig azt a gyanút erősíti, hogy a kormány tulajdonképpen az internet - mint alternatív hírforrás - elterjedését, használatát kívánja korlátozni. Az internet ügye konkrét annyira, hogy mindenki értse, miről van szó, de alkalmas arra is, hogy mindenki mást lásson bele.
Végül ami az egyébként nem politizáló magyarok számára a legfontosabb, hogy az internetadó megsérti az egyéni autonómiát. Hazánkban még mindig nagyon sokak számára a szabadságot az egyéni életvezetési stratégiák megválasztása és működtethetősége jelenti. Az internet összeköti a kádári érdekkijárás világát az otthonról külföldre dolgozó szabadúszók valóságával. Az egyéni boldogulás pre- és poszt-modern mintái keverednek, amelyeknek a habarcsa az internet.
Olyan élethelyzeteket sértett meg a kormány, ahol Orbán Viktor csak egy mém tárgya volt, és nem egy tisztelni vagy félni való politikus. A korlátlan szélessáv lehetőséget ad, hogy ki-ki kedvenc külföldi sorozatait nézze meg a premier után egy nappal, és ne a köztévé produkciói között kelljen válogatnia. A Marslakók túlszámlázásánál már csak az lenne fájdalmasabb, ha meg is kellene nézni az egyes részeket. Az internet a kormányzati hatalomtól mentes tér, a szabad érintkezések világa, egy olyan hely, ahol csak akkor van Kerényi Imre és Matolcsy György, ha én is akarom. Ez az ügy tehát azok számára is fontos, akik egyébként nem sokra tartják a politikai szabadság gyakorlásának aktív formáit. Az internetadó a kivonulás szabadságát veszélyezteti. Netezni a mobiltelefonról is tudunk, de az internet mégiscsak otthon van, még ha a zsebünkben is tartjuk. A kormány pedig kérdezés nélkül, sáros lábbal berontott.
