Az lenne jó, ha sok magyar vállalkozás, "sok kis magyar Közgép” versengene, a közbeszerzések legalább kétharmadát magyar cégeknek kellene nyerniük, így piaci versenyben szorítanák ki a külföldi vállalatokat, ahogy az a bajoroknál vagy a franciáknál is történik – ezt mondta Rétvári Bence, a közigazgatási tárca parlamenti államtitkára a Napi Gazdaságnak adott, korrupcióval foglalkozó interjúban. Az írás egésze kimerül a csúszópénzek kommentálására jellemző mellébeszélésben, azt azonban mégis jól mutatja, hogy egyre inkább „semmi sem szent" ezen a téren.

Meglehetősen meredek cinizmusra vall Rétvári államtitkár - egyébként korántsem előzmény nélküli - megjegyzése, hiszen a politikus szerint a sajtónak nem a Közgépet kell „össztűz” alá vennie azért, mert sorra nyeri el a közpénzből (is) finanszírozott projekteket. Tehát a Közgép lenne a példa, a Nagy Testvér?

Az alaptörvény szerint is csak átlátható hátterű cégek juthatnak állami forrásokhoz, a Közgép cégadatait átnézve pedig sok minden eszünkbe juthat, csak az átláthatóság nem. A Népszabadság tavaly áprilisban szerzett meg egy - szintén közbeszerzéshez kapcsolódó - dokumentumot, amely szerint „a Közgép Építő- és Fémszerkezetgyártó Zrt. tényleges tulajdonosának minősülő természetes személy dr. Simicska Lajos”. Ennél többet azonban nem tudni arról, hogy ez az állami forint százmilliárdokat elnyerő mammut pontosan kinek is fizeti ki milliárdos osztalékait. Ez lenne a követendő példa? Hogy az offshore-homályba vesző tulajdonosi hátteret is csak sejteni lehet egy olyan cégnél, amely igen jelentős közpénzekhez jut? Rétvári szerint még több olyan cégre lenne szükség, amelyek teljesen ellenőrizhetetlen módon nyernek el állami és uniós milliárdokat, majd azokat - ki tudja hogyan, ki tudja kiknek - adják át? Miközben a közszolgáltatásoknál a nonprofit működés a cél, az uniós és állami pénzek elnyelésénél nincsenek ilyen szempontok, sőt, sok ilyen „kis fekete lyukra" lenne még szükség - legalábbis a kormány szerint.