Jakab Attila vendégbejegyzése
XVI. Benedek pápa lemondása óta – ami a pápaság modernkori történetében egy példátlan helyzetet teremtett –, Erdő Péter esztergom-budapesti bíboros-érsek neve időközönként esélyes pápajelöltként merül fel – mindenekelőtt az olasz sajtóban. A gondolatot a magyar média mintegy gondolkodás nélkül átveszi, mert az simogatja a nemzeti büszkeséget. A demokratikus világ peremére kerülés, valamint a folyamatosan elszenvedett politikai kudarcok és frusztrációk közepette erre mondhatni nagy szükség (és igény) is van. Pedig Erdő Péter nem Karol Wojtyla (II. János Pál pápa); és ő nem annyira magyar pápa (egy lépést nem tett pl. a moldvai csángómagyarok magyar nyelvű misekérelmének ügyében), hanem mindenekelőtt a Római Katolikus Egyház feje – lenne! De van-e rá tényleg esélye? Elvileg természetesen igen. A valóságban azonban alig-alig. Nevének felmerülését ezért sokkal inkább egy figyelemelterelő stratégia részének, mint a valós esély latolgatásának kell tekinteni.
Próbáljuk meg mégis behatóbban megvizsgálni a kérdést. Miért lehetne pápa Erdő Péter esztergom-budapesti bíboros-érsek?
Elsősorban azért, mert bírja XVI. Benedek pápa és a(z új)konzervatív körök bizalmát, hiszen teljes mértékben ezen irányvonal eszmeiségét osztja és képviseli. Egyházfői működésében nem kap hangsúlyos szerepet a társadalmi elemzés, a társadalmi kérdésekre (igazságtalanság, szolidaritás hiánya, szegények kriminalizálása stb.) való reflektálás, nehezen viseli a kritikát és a gondolatszabadságot, a feudális típusú és tekintélyelvű struktúrák fenntartásának híve, mondhatni semmit nem tett a magyar teológia időszerűvé tétele érdekében, ellenben rendkívül fontosnak tartja a politikai szférával való szoros együttműködést a társadalom befolyásolása és hatékonyabb ellenőrzése céljából. Minden bizonnyal nem a véletlen műve, hogy székesfehérvári segédpüspökként és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektoraként ő elnökölt 2002. május 11-én az Opus Dei alapítója, Josemaría Escrivá de Balaguer, születésének centenáriuma alkalmából rendezett ünnepségeken; majd 2002. december 7-én ő lett az esztergom-budapesti érsek.
Ez az ideológiai hűség és megfelelés azonban természetesen kevés ahhoz, hogy hatékonyan ellensúlyozza mindazokat a hátrányokat, amelyek Erdő Péter esélyeit a pápaságra jelentős mértékben rontják.
Nagyon nagy valószínűséggel miért nem lesz pápa Erdő Péter esztergom-budapesti bíboros-érsek? Csupán néhány dolgot sorolnék fel tételesen:
- Hogyan irányítson egy mélységes krízisben levő, és botrányoktól (pedofilia, átláthatatlan pénzügyek, hatalmi harcok, stb.) szenvedő egyetemes Egyházat egy olyan egyházfő, aki a saját helyi egyházát sem képes hatékonyan irányítani? Gyakorlatilag végignézte miképpen jutottak el mind a pécsi, mind a győri egyházmegyék pénzügyi botrányai a bírósági fázisig. Az egészből pedig (legalábbis nyilvánosan) semmiféle következtetést nem vont le.
- Erdő Péter lényegében véve szótlanul nézi mind a semmiféle tényleges társadalmi támogatással nem rendelkező KDNP ámokfutását, mint pedig a szinkretista, pogány elemekkel telített, mélységesen antiszociális „nemzeti-keresztény” rezsim tombolását. Amennyiben nem érzékeli azt a rombolást és hitelvesztést, amit a kereszténység ennek folytán elszenved, akkor nagyon nagy a baj.
- Egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a 2013 szeptemberétől bevezetésre kerülő kötelezően választható hittan, illetve erkölcstan iskolai oktatása problémák és konfliktusok sokaságát generálja majd, tovább erősítve a társadalmi feszültségeket. Ezzel maga Erdő Péter is tisztában van. A privilégiumok ára azonban egyértelműen az ő hallgatása. Milyen tekintélye lehetne egy olyan pápának, aki hazájában az önkényes és öntörvényű politikai hatalmasság engedelmes és engedékeny eszköze volt?
- Kizárt, hogy Erdő Péter megválasztását az Orbán-rezsim ne próbálná meg kihasználni, saját hatalmas politikai sikerének elkönyvelni, s azt így is kommunikálni. Ily módon a Vatikán a saját problémáihoz értelemszerűen hozzáadná a magyar problématömeget (határon innen és túl), és joggal számíthatna a diplomáciai kellemetlenségek egész sorozatára.
- És természetesen ott van az államszocialista múlt feltáratlan, tisztázatlan és lezáratlan (mert lezárhatatlan) öröksége. Az egészben talán ez az a hatalmas kolonc, amely Erdő Péter esztergom-budapesti bíboros-érseket eleve esélytelenné teszi a pápaságra. Semmiképpen nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy Erdő Péter 1987 márciusa és szeptembere között a Pápai Magyar Intézet (Szabó Gyula plébános-egyháztörténész könyvének címe szerint a „magyar hírszerzés előretolt bástyája”; Püski, Budapest, 2011) megbízott rektora volt. Ez abból a szempontból problémás és nyugtalanító, hogy mind az elődje Dankó László (1979–1987; „Körmöczi” és „Bajai Péter”), későbbi kalocsai püspök, mind pedig az utódja, Keresztes Szilárd (1987–1988; „Nyiri” és „Keleti”), későbbi hajdúdorogi görög katolikus megyéspüspök, bizonyítottan dolgoztak a BM III/III-as (belső elhárítás) és a III/I-es (hírszerzés) Csoportfőnökségeknek. Erről a római intézeti vezetői megbízásról Erdő Péter nem beszél, mintha szeretné azt kitörölni az életéből és az emlékezetéből (lásd Hitem: kegyelem, Kairosz, Budapest, 2008, 44-46. old.).
A felsorolt nyomos érvek ellenére azért semmiképpen ne zárjuk ki teljesen azt a lehetőséget, hogy Erdő Péter esztergom-budapesti bíboros érsekből mégis pápa lehet. Az egyházi közvélekedés ugyanis azt tartja/vallja, hogy az Egyházban működik a Szentlélek. Ebben az esetben azonban (mivel a Lélek is hozott anyagból dolgozik) szinte biztosra vehetjük, hogy teljesen átláthatatlanná válik, hogy valójában ki, vagy pontosabban kik irányítják a Római Katolikus Egyházat. Annál is inkább, mivel tanulságosak és megfontolásra méltóak „Rákoshegyi”-Benyik Györgynek, szegedi hittudományi főiskolai tanárnak, az emberről, a diáktársról, mint megfigyelt célszemélyről, készített 1980-as jelentéseiben foglalt megjegyzései. Eszerint Erdő Péter „értékes ember, de érzelmi labilitása zavaró, amolyan hangulatember, aki dolgokat képes többször a hangulatának megfelelően átértékelni” (lásd Majsai Tamás, „Ismereteimet soha, senkinek nem fedhetem fel”. Papi ügynökök a Vatikán előszobáiban. II. rész, Beszélő 13. évf., 2008/január).
