A korábbi előválasztások tapasztalatai szerint minél inkább a kezdeti szakaszában járunk az előválasztásnak, annál meghatározó(bb) a jelöltek neme. Minél kevesebb a valós tudás a jelöltek személyéről, annál meghatározóbb információ sokaknak az a tény, hogy nő vagy férfi a jelölt. Ez pedig magyarázatot adhat arra is, hogy vajon Elizabeth Warren és Kamala Harris számai miért csak az első tévévitát követően ugrottak meg.
Hajdu Nóra elemzése
Kép: FiveThirtyEight
A 2016-os elnökválasztás nemcsak Donald Trump megválasztása miatt emlékezetes az Egyesült Államokban, hanem Hillary Clinton demokrata párti elnökjelöltségével először teremtődött esély arra, hogy egy nőt válasszanak meg amerikai elnöknek. A politikus veresége viszont sokaknak azt is jelenthette, hogy 2020-ban sem győzhet nő Donald Trumppal szemben. Ezt a feltételezést erősíti vagy sem, mindenesetre az Ipsos/Daily Beast júniusi felmérése szerint a demokraták és a függetlenek mindössze 33 százaléka hiszi, hogy a saját szomszédja elfogadna egy női elnökjelöltet is.
Az első demokrata tévévitán erős teljesítményt nyújtó Elizabeth Warren és Kamala Harris szenátorok magas támogatottsága viszont azt jelzi, hogy van/lehet keresnivalója a nőknek a demokrata előválasztáson.
A FiveThirtyEight egy elemzése azt vette végig, hogy mivel kell szembenéznie egy női jelöltnek, ha elindul egy politikai tisztségért az Egyesült Államokban. A nők politikai szerepvállalásával foglalkozó kutatások hosszú ideje hívják fel a figyelmet arra, hogy a női jelölteknek visszatérően szembesülniük kell a nőkkel kapcsolatos előítéletekkel. A 2018-ban megjelent General Social Survey szerint ma már az amerikaiaknak csak a 13 százaléka gondolja azt, hogy a férfiak inkább valók a politikába, mint a nők. Érdemes ezt az adatot kiegészíteni azzal, hogy 1975-ben még az amerikaiak 50 százaléka vélekedett így. A női politikusoknak gyakran kell szembenézniük kettős elvárásokkal, amely szerint egyszerre szükséges, hogy szerethetőek és jó vezetők legyenek egyidőben. A női jelöltek belépési küszöbe a politikába abban az értelemben is magasabb a férfi politkusoknál, hogy politikai, kormányzati tapasztalat nélkül nincs esélyük, míg a férfiak esetében hajlandók eltekinteni ettől a szemponttól a szavazók.
A korábbi választások adatai azt mutatják, hogy a kongresszusi helyek megszerzése során a nők ugyanolyan arányban nyernek el mandátuokat, mint a férfiak. A probléma valójában az, hogy milyen arányban indulnak el a női jelöltek. A 2018-as kongresszusi választás cezúrának számít etéren, hiszen soha ennyi női jelölt nem indult el szövetésgi helyekért az Egyesült Államokban, és soha nem győzött ennyi női jelölt, mint tavaly. Az elemzések azonban azt is megmutatják, hogy a női jelöltek akkor pályázhatnak eséllyel egy mandátumra, ha képzettebbek a férfi jelölteknél, ezekben az esetekben nyernek is. Azonos végzettség kevesebb esélyük van a női politikusoknak.
Érdemes felhívni a figyelmet arra is, hogy a korábbi előválasztások tapasztalatai szerint minél inkább a kezdeti szakaszában járunk az előválasztásnak, annál meghatározó(bb) a jelöltek neme. Minél kevesebb a valós tudás a jelöltek személyéről, annál meghatározóbb információ sokaknak az a tény, hogy nő vagy férfi a jelölt. Ez pedig magyarázatot adhat arra is, hogy vajon Warren és Harris számai miért csak az első tévévitát követően ugrottak meg. Kutatások rámutatnak arra is, hogy a nőkkel szembeni előítéletek erőteljesebben jelentkeznek az elnökjelöltség esetén, mint más válsztott tisztség esetén. A CBS/You Gov elemzése szerint a demokrata szavazók inkább támogatnak női jelölteket, mint a függetlenek, illetve a republikánusok.
A fentiekből következően a demokrata előválasztást segítő tévéviták sorozata nagy fegyver lehet az elnökjelöltségért mérkőző hat női politikus kezében. Országos figyelem mellett bizonyíthatják be, hogy Hillary Clinton veresége után is lehet a Demokrata Párt vezető politikusává válni nőként is.
