Folytatódik a demagógiaharc, láthatóan az ellenzék legnagyobb pártja nem tud mit kezdeni a példátlanul sikeres kommunikációs kampánynak gondolt rezsicsökkentéssel. Ahogyan azt már megírtuk, a kormányzat energiaárakat csökkentő intézkedéseivel nem az a baj, hogy az emberek kevesebbet fizetnek havi áram-, gáz- vagy éppen távhőszámláik után, ahogyan az is "csak" részletprobléma, hogy a szegények, az igazán rászorulók részesülnek a legkevésbé a könnyítésből, a háromszintes villa fűtése azonban tényleg százezrekkel lehet olcsóbb évente. A rezsicsökkentéssel az a probléma, hogy abban a formában, ahogy a mostani magyar kormány elképzeli, nem létezik. Nem rezsicsökkentés ugyanis az, hogy minden, az infrastruktúra fejlesztésére fordítható forrást kivonunk az ágazatból, mint ahogy az sem valódi rezsicsökkentés, hogy az önmagát interpelláló Németh Szilárd, fideszes rezsiügyi tótumfaktum egy módosító indítvánnyal az ipari fogyasztókra tesz át 10 vagy 15 milliárd forintot, a fejlesztési miniszter pedig szinte ugyanazon a napon nullára csökkenti az egyetemes szolgáltatásban a tőkemegtérülési arányszámot. Elcsépelt példa, de ha a pék arányosan részesül abból a többletteherből, amitől minket, lakossági fogyasztókat megszabadítottak, akkor valamivel drágábban adja majd a kenyeret - és így tovább.
Rossz irányba halad, aki a rezsicsökkentés jelenlegi formáján egyáltalán vitatkozni kíván. Nem azért, mert ne lenne igaza az igazságtalanságot illetően vagy abban, hogy csak az adóemelések miatt jó páran többet veszítenek a réven, mint amennyit nyernek a vámon. Ugyanakkor az sem rezsicsökkentés, amelyről a szocialisták elnöke beszél, „amelyből a jómódúak nem részesülnek, a szegények viszont több támogatást kapnak” – ezt ugyanis úgy hívják, szociális segélyezési rendszer, ami valóban feladata a államnak. Nagyon veszélyes azonban összekötni egy százmilliárdokat évtizedekre befektető iparág szabályozásával. Már-már szakértői közhely, hogy a szociális elemek hatósági árakba foglalása legalább akkora hiba, mint a mostani, minden szakmaiságot nélkülöző kampány, amit éppen rezsicsökkentésnek neveznek.
Nem beszélve arról, hogy az ehhez hasonló szavazatszerző akciók alkotmányba foglalása hihetetlen veszélyekkel jár. Egyelőre persze nem tudjuk, hogy a leendő kétharmados rezsicsökkentési törvény mit mond majd ki, az azonban biztosra vehető, hogy példátlan lenne egy, a piactól ennyire függő terület ilyen módon való gránitba foglalása. Aki hallott már piacról, az azt is sejtheti, hogy a keresletnek és a kínálatnak van valami köze a kialakuló árakhoz – nincs ez másként az energetikában sem. A mind drágább benzin arra ösztönzi az autósokat, hogy kevesebbet és takarékosabban közlekedjenek, a gyártók pedig mind hatékonyabb és nagyobb teljesítmény mellett kisebb fogyasztású autókat fejlesztenek. Innováció, előrelépés, takarékosság, tudatosság – csupán ezeket öli ki a mindennapi gondolkodásból az, ha azt hisszük, ingyen jön a falból az áram vagy éppen a gáz. Miért lenne jó annak a bizonyos „szegénynek”, akiről a pártelnök beszélt, ha a jelenlegi energetikai besorolásokkal le sem írható ingatlanában még olcsóbban fűthetne (nagyobb részben persze az utcát ebben az esetben)? Ahelyett, hogy például megfelelő állami és uniós támogatású programok segítségével önmagában 30-40 (igazán rossz állapotú épületnél ennél is magasabb) százalékot spórolna egy megfelelő, teherviselési képességéhez igazított felújítással.
Kár beszállni ebbe a kampányba, előbb-utóbb ugyanis nyilvánvalóvá válik, hogy az energetika nem játék, s hogy egy egészséges esetben legalább részben versenypiacon alapuló szektor erőszakos állami nonprofittá tétele senkinek sem áll érdekében. A most éppen alacsony tőzsdei áramárakat például egy hatósági áras, adott esetben alkotmányba foglalt rendszer nem lesz képes követni, átadni a fogyasztóknak. Az állam pedig súlyos pénzeket veszíthet, ha egy piaci katasztrófa nyomán például nem várt drágulás indul a piacokon – a lakosság pedig éppen annyira kiszolgáltatott marad rosszul szigetelt házaiban, rosszul záró ablakai mögött, mint eddig, „készen” arra, hogy bármikor újra egy populizmussal súlyosan roncsolt rezsicsökkentési vagy éppen „nem lesz gázáremelés” kampány bábjává tegye a politika.
