Antal Atttila írása
Mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy az Európai Unió a magyar Alaptörvényt és annak legújabb módosítása körüli mizériát se lenyelni, se kiköpni nem tudja. A Fidesz sértett félként folyamatosan a tények fontosságát hangsúlyozza. Ebben – valljuk be – talán igaza is lehet, hiszen az EU-nak pusztán azt kellene figyelembe vennie, hogy Magyarországon az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek nyilvánított tartalmak másznak be az Alaptörvény szövegébe, valamint, hogy egy tollvonással megsemmisítették majd negyedszázados gyakorlatát.
Bizonyára nem lehet véletlen, hogy éppen április 1-jént hirdették ki a Magyar Közlönyben az Alaptörvények a negyedik módosítás következtében jelentős ráncfelvarrásban részesített, egységes szerkezetű szövegét. A negyedik Alaptörvény-módosítás nyomán előállott szöveg kis túlzással egy új Alkotmányként is felfogható, hiszen az alkotmányozó tulajdonképpen összeforrasztotta az Alaptörvényt az AB által megsemmisített Átmeneti rendelkezésekkel. Ez egészen egyszerűen azt jelenti, hogy az alkotmányozás mélyrétegeiből előtör az a „közjogi veszélyes hulladék”, amit a Fidesz-KDNP megpróbált gondosan eltemetni: az Átmeneti rendelkezések célja ugyanis az volt, hogy közjogi erőre emelje azokat az alkotmányosságukban kétes rendelkezéseket, amelyeket a kormányzóerők nem mertek bevállalni és kitenni az Alaptörvény ablakába. Az AB azonban keresztülhúzta ezt a porhintést és lerántotta a leplet az Átmeneti rendelkezésekről, s megsemmisítette azt.
Mondhatnánk azt, hogy ezzel nem jutottunk egyről a kettőre és ettől függetlenül az alkotmányozói elvtelenség vajmi kevéssé csökkent, de két előnye talán volt az AB döntésének. Egyrészt nyilván az, hogy az alkotmányellenes állapot – még ha rövid időre is, de – megszűnt. Másrészt, eddig a kutya sem figyelt az Alaptörvény árnyékában meghúzódó Átmeneti rendelkezésekre, ez a helyzet a negyedik módosítással megváltozott. A Fidesz-KDNP gátlástalansága nem csak a közvélemény ingerküszöbét ütötte át, hanem az Európai Bizottságét is. Az EB elnöke, José Manuel Barroso április 12-én levelet írt Orbán Viktornak, melyben arra figyelmeztette, hogy adott esetben ismét kötelezettségszegési eljárások indulhatnak Magyarország ellen. A vitatott ügyek a következők: a politikai reklámok közzétételének korlátozása, az Országos Bírói Hivatal elnökének ügyáthelyezési joga, valamint az a rendelkezés, amely biztosítja az adókivetés jogát a parlamentnek arra az esetre, hogy ha az AB vagy az Európai Bíróság döntése nyomán fizetési kötelezettsége származik az országnak. Ismét mondom, jó, hogy az AB közbelépett, hiszen az utóbbi két vitatott rendelkezés már 2012. január 1-je óta része volt a magyar jogrendszernek, mégsem övezte mélységes felháborodás. A negyedik módosítás kapcsán azonban nem ez a legnagyobb visszásság, hanem az, hogy ipari szinten műveli az alkotmányellenes rendelkezések Alaptörvénybe emelését: a röghöz kötéstől kiindulva, a hajléktalanok elleni fellépés közjogi alapjainak megteremtésén át az egyházak elismerésének szabályozásáig. Eközben az AB is megkapta a magáét, hiszen az Alaptörvényt és annak módosításait csak és kizárólag formai szempontból vizsgálhatja felül, korábbi határozati pedig hatályon kívül kerültek.
Eközben európai bírálatok ismételt felerősödésével párhuzamosan a kormány a rossz és jó zsaru szerepét játssza. Egyrészt mintha mi sem történt volna aprópénzre kezdte váltani az Alaptörvénnyel kapott lehetőséget a hajléktalanügy, az egyházak elismerése és a röghöz kötés területien – előterjesztve április 12-én a vonatkozó szabályokat. Másrészt pedig elkezdte enyhíteni a Barroso által emlegetett kifogások EU-ellenes élet: az április 15-én beterjesztett módosító javaslat szerint az EP-kampányra nem vonatkozna a kereskedelmi médiában való hirdetés moratóriuma, az ügyáthelyezésre nem kerülhetne sor európai vonatkozású ügyekben.
A helyzet teljesen világos: a kormányerők, s mindenek előtt maga Orbán Viktor egy nagy játszmát folytatnak az európai porondon, ahhoz hasonló porhintést, mint amit belpolitikai kontextusban az Átmeneti rendelkezésekkel műveltek. Orbán Viktor az Európai Néppárt frakcióülésén legutóbb például kijelentette, hogy ő és kormánya többször is fejet hajtott az Európai Bizottság véleménye előtt, s ezek miatt volt olyan sok jogszabály-módosítás Magyarországon. A „jó tanuló” pozíciójában tetszelgő miniszterelnök szerint tehát kormánya mindig kész az ész érveken alapuló tárgyalásra. Mindez felettébb furcsa, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy az EU kész tények elé van állítva, a negyedik Alaptörvény-módosítást immáron elfogadta a parlament, s innentől kezdve már csak azon lehet vitatkozni, hogy a törvényi szinten milyen finomhangolások következzenek be, hiszen kevéssé valószínű, hogy a Fidesz belemenne óriási presztízsveszteséggel járó alkotmánymódosításba (éppen elégszer nyúltak így is a „gránit szilárd” Alaptörvényhez). De ettől még az alkotmányellenes tartalmak az Alaptörvény részei maradnak, az AB joggyakorlatát pedig nem fogjuk reaktiválni. Most már csak az a kérdés, hogy az Európai Unió szintjén ki buktatja meg ezt a porhintést – amint tette ezt idehaza az Alkotmánybíróság.