Tisztelt IDEA!
Engedjék meg, hogy röviden reagáljak az engem is érintő írásukra.
1.Ha már a bejegyzés fele az én gondolataimmal vitatkozik, talán akár néven is nevezhettek volna engem, hiszen a blogbejegyzésben szereplő link arra a Népszabadság cikkre irányul, amelyben megjelentek úgymond „hangulatkeltő” szavaim.
2. Furcsállom az Önök hangvételét azért is, mert elemzőként én törekedni szoktam az árnyalt megközelítésre. A Népszabadságnak is elmondtam: az, hogy az ellenzék hónapokat veszett, nem jelenti egyúttal azt is, hogy a Fidesz zsebében van a választás. Megemlítettem a trafik-botrányt, és bizony jól tettem, mert azóta ez az ügy csak tovább terebélyesedett, és mind kínosabbá vált a Fidesz számára.
3. Azzal ugyanakkor egyetértek, hogy persze nem lényegtelen, miért tartott ennyi ideig a közeledés, vagy hogy a versengésnek is szerepe van ebben a játszmában. Mást nem is tehetek, hiszen akkor a politika egyik legalapvetőbb természetét (rivalizálás) tagadnám.
4. Az IDEA ugyanakkor nem cáfolta az általam levezetett érvelést (sőt, még csak meg sem említi), hogy az esetleges , majdan összefogó ellenzéknek olyan gyakorlati problémákkal is meg kell küzdenie, mint a közös márkanév-választás, vagy egymás jelöltjei melletti kampányolás. Az időzítés valóban kulcskérdés, ennyiben egyetértek vitapartnereimmel, csak kicsit más szemszögből közelítünk a problematikára.
Végezetül: szerencsére mind az IDEA, mind az én véleményemnek megmarad a nyoma, így a 2014-es választások eredményhirdetése után ki-ki eldönteni, ki szított hangulatot. Más szóval: ki mérte fel helyesebben a helyzetet.
Nagy Attila Tibor
politikai elemző
Méltányosság Politikaelemző Központ
Az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA) munkatársai előremutatónak tartják, ha az egyes elemző intézetek reflektálnak egymás állításaira, közelebb viszik egymást ahhoz, hogy a nyilvánosság és a politikafogyasztók a megszólalókat hallgatva és olvasva a lehető legtartalmasabb tudásra tegyenek szert. Ennek előfeltétele, hogy az egyes reflexiók tartalmukban is reagáljanak egymásra, az egyes felvetések érdemben kerüljenek a vita fókuszába. Nagy Attila Tibor, Méltányosság Politikaelemző Központ elemzőjének megtisztelő válasza ellenére sem mondhatjuk azt, hogy ebben segítségünkre volt.
Eredeti írásunkban felvetett problémára, illetve elemzői hangulatkeltésre – amely többek között abból fakad, hogy az ellenzéki összefogás „lassussága” mögötti tartalmi okok ismertetése esetében is negligálásra került – az olvasók tudásbázisát növelni képes választ nem adott (lásd 3. pont), reflexiójában erre nem tért ki, ehelyett olyan téren kellene vitatkoznunk, amelyet nem cáfoltunk, mert egyébként egyetértünk azzal, illetve nem is tárgya a blogbejegyzésünknek. Hiszen megtanultuk mi is a "Bevezetés a politikai marketingbe" órákon: a márkanév igen, nagyon fontos.
Az elemzői vita tehát ott kezdődik, hogy egymásra reagálunk, a másik tartalmi hiányosságaira. Véleményünk szerint nem a „ki méri fel helyesebben a helyzetet” kérdése az elsődleges, hanem az, hogy képesek-e az elemzők a politika iránt érdeklődőket olyan tudással és összefüggésekkel ellátni, amelyeket azok nem látnak át, vagy kívül esik „napi” elemzésükön. A nyilvánosság ugyanis ugyanazt látja, amit a politikai elemzők: ez az összefogás nem lineáris pályán halad, meglehetősen nehéz és komplex folyamat. Ennek okainak tartalmi leírását viszont fontosabbnak tartjuk, mint evidenciák újra belátását. Politikafogyasztóknak, a média munkatársainak, a pártoknak és szavazóiknak az előbbivel segít ma leginkább egy politika értelmező, nem pedig azok bizonyításával, amelyeket a politikusok még az elemzőknél is jobban látnak és tudnak (így a választópolgárok egy jelentős része is).
Hazai sajátosság, hogy sok elmaradt vitának kell ahhoz jönnie, hogy az érdemi disputa kezdődjön. Ez is egy ilyen (volt).
