Böcskei Balázs írása
Majtényi esetében tehát méltányolható, elvek mentén, realizálható eljárással került felkérésre a jelölt, Botka lényegében önfelhatalmazással él, bár mindezt „új baloldali politika” fontossága mellett és annak konkrétuma nélkül érvelve teszi. Fellépése azért is sajátos, mert terve kikényszerítéséhez jelentős erő és hátország kell, és ezekkel Botka ma nem rendelkezik. Természetesen egyik oldalon ott van, hogy Szeged sikeres polgármestere, másik oldalon viszont az, hogy a választmányi tisztséget sem tudta megőrizni. A nyári Index-interjúja ellentmond annak, hogy az ellenzéki oldalon és az MSZP-ben neki most megkérdőjelezhetetlen integritása lenne. Mai tudásunk szerint nem lesz közös lista, és ezzel katalizálása ellenére Botka is tisztában van. Akkor mégis mivel magyarázható, hogy eleve olyan szempontokat állít fel, amelyekről ő maga is tudja, hogy nem teljesít(het)ik a többiek?
Forrás: Hetek
Mi a különbség Majtényi László köztársasági elnök-jelölése és Botka László miniszterelnök-jelölti bejelentkezése között? Előbbit civil-értelmiségiek kezdeményezték, és az ötlethez a végeredményben a politika által (néha okkal) komolytalanra vett peticiok.com oldalán közel kétezren csatlakoztak. Közben folyamatosan biztosították támogatásáról Majtényit a különböző baloldali-liberális pártok. Ezzel párhuzamosan Majtényi négy pontos elvárás-csomagot fogalmazott meg, amelyben leginkább egy értékközösséget- és bázist vázolt fel az ellenzék számára. Könnyű volt megadni rá a pártoknak az „igent”, lévén a szavak szintjén már évek óta elköteleződtek azok mellett és azok jegyében politizálnak. Majtényi jelölése nem a klasszikus „civilek” kezdeményezték projekt, az a „civilséghez” (azaz horizontális szerveződési alaphoz) képest „felülről” érkezett, egy elitértelmiségi névsor jelölte ki az irányt. Viszont a csatlakozás lehetősége mindenkié, és ellenzéki oldalról mélyen az intellektualitás zsebébe kell annak nyúlnia, aki ellenérvekkel kíván élni Majtényi személye ellen.
Miután leléptette pártja a választmányi elnökség éléről, Botka nyáron még azt nyilatkozta, hogy nem lát reális esélyt a miniszterelnök-jelöltségre. Ma azzal indokolja az ellenkezőjét, hogy vállalnia kell, különben az ország és ellenzék helyzete nem változik, az Orbán-rezsim marad. Ehhez csak annyit tehetünk hozzá, hogy ez az érvelés nyáron is helytállónak bizonyult volna, Botka akkor mégis az ellenkező következtetésre jutott. Botka decemberben arról beszélt az 168 Órának, hogy az egyéni jelöltek kiválasztásánál ne a párthoz tartozás, hanem a szavazatszerzési képesség számítson. Az eddigi napirenden lévő előválasztás-koncepciókat nem támogatja, helyette például lehetne az indulás feltétele az, hogy az egyes jelöltek hány helyi szervezettel tartanak kapcsolatot – kissé komolytalan kiválasztási elv ez.
Nyáron tehát egyáltalán nem, december második felében már feltétellel, míg januárra ultimátumszerűen, minden egyéni versenyt kizáróan vállalná jelöltséget. Az, hogy milyen alapon kellene őt támogatni, és állít feltételeket, arról ő értelemszerűen nem beszél – nagyobb gond, hogy erről a véleménycikkek sem szólnak. A népszerűség a saját táborban még nem elégséges feltétel az önjelöltségre, az ebben való csalatkozásról éppen Mesterházy Attila tudna párttársának mesélni. Azt helyesen érzékeli Botka, hogy van Gyurcsány-faktor, de azt már kevéssé gondolta meg, hogy ezt gyurcsányozással nem lehet kezelni, különösen úgy, hogy a DK néha felplankolt aktivistaereje nélkül egy választáshoz az ellenzék nem tud oda menni – márpedig DK világa nem ereszti „Ferit”.
Majtényi esetében tehát méltányolható, elvek mentén, realizálható eljárással került felkérésre a jelölt, Botka lényegében önfelhatalmazással él, bár mindezt „új baloldali politika” fontossága mellett és annak konkrétuma nélkül érvelve teszi. Fellépése azért is sajátos, mert terve kikényszerítéséhez jelentős erő és hátország kell, és ezekkel Botka ma nem rendelkezik. Természetesen egyik oldalon ott van, hogy Szeged sikeres polgármestere, másik oldalon viszont az, hogy a választmányi tisztséget sem tudta megőrizni. A nyári Index-interjúja ellentmond annak, hogy az ellenzéki oldalon és az MSZP-ben neki most megkérdőjelezhetetlen integritása lenne.
Mai tudásunk szerint nem lesz közös lista, és ezzel katalizálása ellenére Botka is tisztában van. Akkor mégis mivel magyarázható, hogy eleve olyan szempontokat állít fel, amelyekről ő maga is tudja, hogy nem teljesít(het)ik a többiek? Nyilvánvaló, hogy Botka ötletelésével pártja világának is üzen, minden megszólalása a baloldal felé, elsősorban az MSZP-nek szól.
Botka annak is tudatában van/lehet, hogy (ha) nem ő lesz jelölt, és a baloldali-liberális ellenzék vereséget szenved, úgy 2018-ban hivatkozhat majd arra, hogy ő eleve nem így akarta, és előre megmondta – mindezt úgy, hogy valóban ambicionálni kellene a pozíciót. Másképpen fogalmazva: megszólalásaival érveket és magyarázatokat is épít 2018/2019-re, hogy miért ne járjon úgy, ahogy – ha minden így marad – több párttársa járhat. Azaz előfordulhat, hogy eleve nem is akar miniszterelnök lenni.
Természetesen az is lehet, hogy Botka pontosan tudja, hogy bár ultimátumpolitikát folytat, de bízik magában, és meg is van győződve arról, hogy csak így lehetséges a rezsimváltás. Emellett is lehet érvelni.
Pár hónap múlva közelebb leszünk az igazsághoz, az ellenzékiek reményeik szerint ez nem azt jelenti, hogy távolabb a rezsimváltástól. Lényegében véve nem volt köztársasági elnök-jelöltje a pártoknak, és ennél csak az biztosabb, hogy az ellenzékieknek olyan miniszterelnök-jelöltjük sincs, aki vállalná. Listavezetőik vannak, miniszterelnök-jelöltjük/jelöltjeik nincsenek. A kettő pedig nem ugyanaz. Ha ugyanaz lesz, akkor lesz esély 2018-ra.
A szerző politikai elemző. Az írás eredetileg a Magyar Nemzet 2017. január 18-i számában jelent meg.
