Böcskei Balázs

Pár óráig úgy tűnt, hogy az Együtt és a Demokratikus Koalíció magukra maradnak Bokros Lajos jelöltségével, de végül is az MSZP budapesti párttanácsa megmentette a „korszakváltókat” attól, hogy csak Gyurcsány Ferenccel – politikai önképük alapján saját oldalukon belüli antitézisükkel – támogassák Bokros Lajost. Az MSZP országos elnöksége de facto kihátrált Bokros mögül, a budapesti „küldöttek” viszont értelemszerűen nem akarták kockáztatni esélyeiket. Nem túlságosan eredményes politikai „hívószó” a hardcore baloldalon, ha valaki úgy kíván szavazatokat szerezni, hogy közben nem támogatja a Nagy Baloldali Összefogás Párt aktuális, időközönként változó„stratégiáját”. A budapesti MSZP nem akarta magára venni egy Bokros-elutasításból következő bizonytalanságokat, az esetlegesen fennálló erőforrás-amorizációt, ami abból fakadna, hogy számos helyen a (baloldali) szavazók büntetése miatt maradhatnak kint önkormányzatokból, vagy nem lesz meg a többség, a pozíció. Egyik oldalon a biztosnak tartott/vélt/képzelt kerületek és billegő helyek voltak, másik oldalon a párt önképe. Nem az utóbbi nyert.

Falus Ferencről korábban azt írtuk, hogy személye annyiban a legjobb megoldás, hogy nehezen CÖF-plakátosítható, párttagsága ellenére sincs érdemi politikai előélete, politikán kívüli tevékenységének megítélése nem konfliktusos, így akár meg is húzhatja a kerületi kampányokat, besegíthet a jelölteknek. Abban ugyanis elemzői konszenzus volt, hogy Falusnak csekély esélye volt Tarlós legyőzésére, ahogyan Bokros Lajos mellett sem a győzelem esélye döntött, hanem sokkal inkább a veszteségek minimalizálása. Ma már történelmi kérdés, mi lett volna, ha a baloldal nem vált jelöltet, és már kezdetekben fegyelmezettebben indul neki a Falus-kampánynak – ott ugyanis, ahol az ismert vödrös jelenet megtörténhetett, ott biztos lehettünk volna abban, hogy még van kreatív muníció.

Falus nem húzta meg a kampányokat, és a kifejezetten erős kampánytémák sem szóltak nagyot, programjának idézésére pedig még a témával foglalkozó elemzők, újságírók, véleményvezérek sem vesztegettek időt. Láthatóan a baloldali pártok a kerületekre koncentrálnak, és kell is, hiszen számos helyen a választó számára követhetetlen módon kialkudott konstellációk álltak fel, vagy éppen „ejtőernyősök” indulnak helyben éveken át permanensen kampányoló Fidesz (fideszes jelölttel szemben). Vagy éppen a Magyar Nemzet közöl olyat egy jelöltjükről, ami egy elmaradt Google-keresést vagy annak találatainak figyelmen kívül hagyását feltételezi.

Az egészen eddig Falus mögötti összefogásra hangolt baloldali szavazó akkor bizakodhat leginkább, ha megalapozott tudás és mérések tükrében döntöttek úgy a felek, hogy a sokkal inkább támadható, politikai előélettel bíró, balról nézve programalapon kevésbé kompatibilis önképe alapján is konzervatív – legalábbis amit Bokros Lajos a kortárs konzervativizmusról gondol – jelölttel próbálkozik, pontosabban cserél a célegyenesben. Nem Bokros hibája az, hogy a baloldal már nem is tudjuk mikor, de letett arról, hogy az antiorbánizmuson túlmutató jelöltet keressen. Bokros Lajos kielégíti azt az igényt, hogy demokrácia-jogállam-Tarlós=Orbán. Ennek megfelelően „alkalmas” is.

Fotó: Paraméter

Az EP-választáson történő induláshoz Bokros nem tudott összegyűjteni 20 000 ajánlást, most a MoMa szervezeti szintjéhez képest jelentősen megemelésre került szervezete. Bokros Lajos ezzel a felkéréssel marad az ellenzéki palettán, szervezete és személye politikai árnyékként és kihívásként fog felkérőire vetülni. Ha megnyeri a választást, nyilván nem ez lesz az elsődleges kérdés, ha veszít, akkor az ellenzéki szereplők között maradhat, és politikai kihívást fog jelenteni szövetségeinek. Bokrosnak megérte elfogadni a baloldal felkérését.

Viszont a baloldalon a korszakváltás immáron az a fogalom, amelyre többet már nem lehet hivatkozniuk azoknak, akik korábban fontosnak érezték. Olyan személyi konstrukciók álltak össze számos városban és kerületben, hogy a baloldalon ez a kifejezés egyre kevésbé jelent valamit, és csak a Magyar Nemzet közönyének köszönhető, hogy nincs több „ügy” a napirenden. Bokros Lajos jelölése után – a PM „nem”-je ellenére is – nincs politikai tartalma a kifejezésnek. Április hatodikának és május huszonötödikének az üzenete nem az volt a baloldalon, mint ahova az érintettek két héttel az önkormányzati megmérettetés előtt eljutottak.

Ha nincs az MSZP (budapesti párttanácsa), úgy könnyen előfordulhatott volna, hogy Bokros csak az Együtt és a DK jelöltje lett volna. Tézis és antitézis Bokros mögött. Még jó, hogy van egy MSZP.