Politikai pánikkeltés, hozzá nem értés, a tények „félreértelmezése” – ezek húzódnak az ellenzéki sajtóban és pártok közleményeiben nemrégiben megjelent, a Magyarországon betárolt gázmennyiséggel kapcsolatos kommunikáció hátterében. Az orosz-ukrán gázkereskelemi viszonyok ismeretében a fokozott óvatosság természetesen elvárható, a részinformációk kampányszövegekké emelése azonban csak a rezsiharc féligazságaihoz és hazugságaihoz hasonlóan értelmezhető – nem egy felelős ellenzék megnyilvánulásaként.

A témát Holoda Attila, az Orbán-kormány rövid ideig hivatalban lévő energetikai helyettes államtitkára dobta be legutóbb a köztudatba, amikor a Népszavának így fogalmazott: „az E.ON-tól átvett négy kereskedelmi gáztároló csupán mintegy 1,7 milliárd köbméter gázzal van feltöltve, miközben az összes kapacitásuk eléri a 4,3 milliárd köbmétert”, ami „egy átlagos télre sem elegendő”. Ez valóban így is van. Az interjú kivonatának átvételében azonban már megjelent egy másik motívum, amely szerint „a korábbi három hétre elegendő helyett ma már csak néhány napig kitartó gázkészlettel rendelkezik az ország”. S akkor szól az ellenzék egyik pártja: „alig pár napra elegendő gáz van a tározókban, emellett az állam elkezdte eladni a rendszerben lévő úgynevezett párnagázt, így a jelenlegi kevés gáz kinyerése is gondot okoz majd”.

Már az MTI-interpretáció olyan, mintha direkt félreértette volna Holoda szavait, legalábbis az interjú interneten elérhető változatában korántsem szerepelnek olyan éles megállapítások, mint a sokak által átvett szemlében. Az az egy biztos, hogy a legnagyobb hidegekben mért napi 70 millió köbméter körüli itthoni gázfogyasztással számolva 20-25 napra elegendő az említett 1,7 milliárdos (egyébként a hírek szerint szeptemberből származó) mennyiség is. Az egykori E.ON Földgáz Trade-tárolók kapacitása nagyjából 4,3 milliárd köbméter, a négy – zsanai, pusztaedericsi, hajdúszoboszlói és a kardoskúti – tárolóból pedig napi 55 millió köbméter tárolható ki szükség esetén – az 1,7 milliárd köbméter így több mint harminc napig pumpálható (ha azt feltételezzük, hogy az enyhébb október-novemberben már nem tároltak be az energiacégek ezekbe az egységekbe). Ezekbe a tárolókba ugyanis az energiacégek helyezik el a különböző stratégiai okokból tartaléknak szánt mennyiségeket, az újdonsült tulajdonos államnak itt annyi szerepe lehet, hogy milyen feltételeket szab meg, illetve önmagában az E.ON–MVM-átvétel bizonytalanságai (vagy a nemzetközi árfolyamok alakulása) miatt elképzelhető, hogy a cégek csak a szükséges minimum betárolására törekedtek, amire egyébként törvény is kötelezi őket (az igények 60 százaléka erejéig).

„Egy átlagos télre” soha nem lesz elegendő gáztartalék Magyarországon, hiszen ekkora mennyiség talonban tartása meglehetősen költséges és nem mellesleg kapacitásigényes lépés lenne. Itthon gyakorlatilag annyi tartalékra van szükség, amivel három nappal túl lehet élni Ukrajnát – az innen érkező orosz import esetleges elzárására ugyanis az ukrán készletek kimerüléséig lehet számítani.  És bár a tárolók kitárolási adatai feltöltött állapotban igazak (kisebb töltöttségnél kisebb mennyiség adható ki naponta), a 3-3,5 milliárd köbméteres lakossági fogyasztás kielégítésének veszélybe kerüléséhez extrém helyzetre lenne szükség, amire a gazdaságossági szempontok figyelembe vételével nem lehet felkészülni. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal legutóbb azt közölte, az itthoni tárolókban összesen 2,8 milliárd köbméter gáz található, ami a 600 millió köbméteres stratégiai készlet levonásával 2,2 milliárdos kereskedelmi készletet feltételez összességében. 

Az Ukrajna felől érkező, nagyjából napi 16-18 millió köbméter gáz esetleges kiesésekor így elegendőnek látszik a tartalék (az FGSZ egy korábbi, hideg napra vonatkozó statisztikája szerint a felhasznált 75 millió köbméterből 37 a kereskedelmi tárolókból, 16 Ukrajna, 14 Ausztria felől érkezett, a magyarországi kitermelés pedig 8 millió köbmétert tett ki). Az itthoni fogyasztás ráadásul jelentősen csökkent az elmúlt években, a nemzetközi árviszonyok miatt leálló gázos erőművek például komoly mennyiséget használtak fel korábban.

Pusztán politikai érdekekből tehát nem érdemes pánikot kelteni, hiszen a számok alapján egy viszonylag hosszú gázkrízis is „túlélhető”, ráadásul a lakossági fogyasztók extrém helyzetben is csak a végső esetben készülhetnek korlátozásra. Az nem kérdés, hogy a 280 milliárd forintos E.ON-ügylet számos kérdést felvet, a hisztériakeltés azonban többet árt, mint használ a reménybeli tisztánlátás szempontjából.