HTML

Az IDEA Intézet célja, hogy impulzusokat adjon a liberális demokráciát és politikai pluralizmust garantáló intézmények és közösségek számára, formálja a mindennapi politikai cselekvés és gondolkodás értékorientáltságát, valamint erősítse a demokratikus felfogást és tapasztalatokat és az ezekre való nyitottságot. Nem hiszünk az értéksemlegesség illúziójában és elutasítjuk azt a felvetést, hogy a politika nem alkalmas problémáink megoldására. Abban hiszünk, hogy a politika az elveken alapuló értékek, a konstruktív gondolatok és a kritikai gondolkodás terepe kell, hogy legyen.

 

http://www.ideaintezet.hu/

 

http://www.facebook.com/ideaintezet

Friss topikok

Címkék

A (1) ad (1) adatigénylés (1) Áder János (1) Alaptörvény (2) alaptörvény (4) Alkotmánybíróság (4) állambiztonság (1) államosítás (2) átmeneti rendelkezések (1) atomerőmű (1) átszavazás (1) ATV (1) A régi ház (1) bajnai gordon (8) Balog Zoltán (1) baloldal (2) Baranyi Krisztina (1) barroso (1) Bayer Zsolt (1) Bergoglio bíboros (1) Bernie Sanders (2) bíróság (2) bizalom (1) Bizottság (3) Bokros Lajos (1) Botka László (1) Budapest (2) Bujdosó könyv (1) D-Day (1) Déli Áramlat (3) demokraták (1) devizahitelesek (1) DK (5) Dorkota Lajos (2) Dunaferr (1) E.On (7) egészségpolitika (1) egészségügy (1) egyéni listás voks (1) egyetemfoglalás (1) egykulcsos (1) egykulcsos adó (2) Együtt (1) Együtt-PM (4) Együtt 2014 (3) Együtt 2014-PM (12) Együtt 2014-PM plakát (1) elemzők (2) ellenzék (3) ellenzéki egyeztetés (6) ellenzéki együttműködés (1) elővá (1) előválasztás (3) energetika (12) Erdő Péter (1) értelmiségi (1) EU (2) Európai (1) Európai Bizottság (2) Európai Néppárt (1) Európai Ügyészség (1) Európai Unió (1) Falus Ferenc (1) Ferencváros (1) Fidesz (1) Fidesz-KDNP (2) fodor gábor (1) főpolgármester-jelölt (1) François Hollande (1) G. Fodor Gábor (1) gáz (1) gázkrízis (1) Gazprom (2) Gurmai Zita (1) GVH (1) győzteskompenzáció (1) Hallgatói Hálózat (1) Hazatérés Temploma (1) Heti Válasz (1) Hillary Clinton (1) hittan (1) Holoda Attila (1) Horthy-kor (1) Horthy-szobor (1) IEA (1) ifj. Hegedűs Lóránt (1) információszabadság (2) integráció (1) internetadó (1) Ipsos (1) Janukovics (1) Jevromajdan (1) Jobbik (4) Joe Biden (1) kampányfinanszírozás (1) Karácsony Gergely (2) Kazinczy utca (1) képviselet (1) Kerényi Imre (1) kereszténység (1) kétharmad (2) kétpárti (1) Kiss László (1) könyv (1) koordinálta indulás (4) kormányváltás (3) koronavírus (1) korrupció (1) Kovács Pál (1) Kövér László (2) közalkalmazottak (1) Közgép (1) közös indulás (3) közös listás voks (1) közrádió (1) közszolgálat (1) közvélemény-kutatás (4) Kúria (3) Lázár János (2) LIGA (1) Lisszaboni Szerződés (2) Magyar Energia Hivatal (2) Mali (1) Marine Le Pen (1) Martin Schulz (1) Matolcsy (1) Medián (1) megújuló energia (1) Merkel (1) mesterházy attila (6) Milla (1) miniszterelnök-jelölt (2) miniszterelnök-jelölti vita (1) MSZP (19) MVM (10) Nabucco (1) Németh Lászlóné (1) németh szilárd (3) Németország (2) Nemzeti Front (1) Nemzeti Választási Bizottság (1) népegészégügy (1) néppárt (1) Népszabadság (1) népszavazás (2) női kvóta (2) nonprofit (1) NVB (1) ombudsman (1) önkormányzati választás (3) Orbán Viktor (3) Oroszország (4) összefogás (10) Paczolay Péter (1) Padlóról padlóra (1) Paks (11) pápaválasztás (1) Parlament (1) piac (1) PM (1) politikai elemzés (1) politikai korrektség (1) populizmus (2) prevenció (1) Putyin (3) református egyház (1) rendeleti kormányzás (1) rendvédelem (1) Rétvári (1) rezsicsökkentés (21) rezsiharc (1) Rogán (1) Rogán Antal (1) röghöz kötés (1) Roszatom (1) RWE (2) Sarkozy (1) SPD (1) szakszervezet (2) Szárszó (1) Századvég (2) Sziget (1) Szigetvári Viktor (1) szinkretizmus (1) szolárpanelek (1) Szolidaritás (1) sztrájk (1) sztrájkbizottság (1) TÁMOP (1) Tarlós István (2) tiltakozás (4) TNS Hoffmann (1) több biztosító (1) töredékszavazat (1) Tormay Cécile (1) törvénygyár (1) trafik (1) trickster (1) tüntetések (3) Tyimosenko (1) Ukrajna (3) Ursula von der Leyen (3) USA (3) választási rendszer (2) választás 2014 (2) Varga Mihály (1) vizitdíj (1) Címkefelhő

Hogyan vegyünk, és hogyan tegyünk tönkre szakszervezetet?

IDEA Intézet 2013.11.04. 21:23

Rácz Gábor írása

A Fidesz-KDNP-kormánnyal jó kapcsolatokat ápoló LIGA Szakszervezetek és több munkaadói szervezet nemrégiben jelentős állami forrásokhoz jutott a TÁMOP-program keretében. A támogatás körül kialakult viták szemléletesen mutatják, milyen kiszolgáltatott helyzetben vannak a magyarországi szakszervezetek a mindenkori kormányok irányába. A jelenség nem új keletű és nem is egyedi.

Egy szakszervezeti mozgalom hatékonyságának egyik fő ismérve, hogy a szervezet képes-e az általa képviselt munkavállalók érdekeiért – ha kell súlyos – konfliktusokat is vállalni, és akár hosszabb, elhúzódó harcot (sztrájkok tüntetések) is viselni a mindenkori kormánnyal vagy a munkaadókkal szemben. Ez csak akkor lehetséges, ha maga a mozgalom rendelkezik olyan anyagi erőforrásokkal, amelyekkel képes finanszírozni egy küzdelem egyébként is jelentős költségeit. Mindehhez olyan pénzügyi forrásokra van szükség, amelyek nem függenek a mindenkori kormányzat kegyeitől.

Magyarországon a szakszervezeti mozgalom fénykorában, a II. világháború előtt a szakszervezetek teljes egészében saját tagjaik befizetéseiből tartották el magukat, az akkori magyar államtól lényegében nem kaptak semmilyen anyagi támogatást. Ezekből a bevételekből finanszírozták nemcsak saját tevékenységüket, de még az akkor velük szorosan együttműködő MSZDP működésének számos költségét is. A helyzet napjainkra teljesen megváltozott. A rendszerváltás után jelentősen csökkent a szakszervezeti taglétszám Magyarországon, és ezzel együtt a szakszervezetek tagdíjbevétele is jelentősen csökkent.

Az egykori SZOT-vagyont ráadásul úgy osztották fel, hogy jelentősen elaprózták a korábbi szakszervezeti értékeket. Mind a konföderációk, mind számos ágazati szakszervezet számára komoly problémát jelentett és jelent emiatt a szervezet rentábilis működésének és a korábbi vagyon megőrzése. Kivételt képez néhány sikerágazatban tevékenykedő szakszervezet, mint például az olajbányászok, az energiaipar, a vegyipar.

Jelenleg a legtöbb konföderáció és számos ágazati szakszervezet nem lenne képes tartósan fennmaradni állami támogatások nélkül, pedig a magyarországi szakszervezetek apparátusa és infrastruktúrája a fejlett államokhoz képest kifejezetten szerénynek tekinthető. A szakszervezeti konföderációkat már a kilencvenes évek vége óta lényegében pénzügyi lélegeztetőgépen tartja az állam, a támogatást az érdekegyeztetés szervezetein (az VKF-en, OKÉT) keresztül folyósítják nekik. A szervezetek ezen kívül más állami támogatásokban (például a TÁMOP keretén belül) is részesülnek. Hasonló komoly dotációt kapnak a vállalkozókat és munkaadókat képviselő szövetségek is (MKIK, VOSZ, MGYOSZ, stb), bár az utóbbi összegekkel jellemzően keveset foglalkozik a közvélemény és a sajtó.

Itt meg kell jegyezni, hogy e probléma nemcsak a szakszervezetek világában létezik, hanem lényegében a teljes magyar civil társadalom (civil szervezetek, a nagy történelmi egyházak) komoly finanszírozási problémákkal küzd, erősen függ a kormányzati-önkormányzati támogatásoktól, a mindenkori politikai osztály érdekeitől. Az okok részben ott is hasonlóak: az alacsony létszámú tagság és a magyar lakosság alacsony adakozási készsége, valamint a nonprofit menedzsment kultúrájának hiánya Magyarországon.

Ez függés azonban jelentősen csökkenti a szakszervezeti mozgalom mozgásterét a kormányzattal szemben egy különösen nehéz és kritikus történelmi időszakban. A kiszolgáltatottság még egy konszolidált demokráciában is problémás lenne, de egy olyan kormányzat idején, mint a jelenlegi, kifejezetten veszélyes és romboló. Jó példa lehet a LIGA részére a közelmúltban megítélt 550 millió forintos TÁMOP-támogatás, amely konfliktusokat indukált a szakszervezetek között. Az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke nemrégiben a 168 Órának nyilatkozva úgy fogalmazott, a LIGA-tagszervezeteket próbál átcsábítani a most formálódó új konföderáció soraiból. A kormány által odaítélt támogatások tehát a szakszervezeti mozgalom megosztását szolgálják leginkább – ez pedig tovább növeli az emberek bizalmatlanságát a szakszervezetekkel szemben. És itt zárul be az ördögi kör.

Ebből a helyzetből csak úgy lehetne kiutat találni, ha sikerülne növelni a szakszervezetek taglétszámát Magyarországon – és ezáltal növelni saját bevételeiket. Nyilvánvaló, hogy nem várható gyors előrelépés e területen, állami forrásokra még jó ideig szüksége lesz a magyar szervezeteknek, de saját érdekük, hogy lehetőleg minél inkább csökkentsék függésüket. A formálódó szakszervezeti konföderációs fúzió egyik fontos stratégiai kérdése lesz, hogy miként lesz képes megszervezni saját gazdálkodását úgy, hogy lehetőleg a legkevésbé legyen ráutalva a kormányzati források felhasználására. A feladat nem könnyű, de más út nincs.


Ha tetszett a cikk, csatlakozz hozzánk a Facebookon is:

Címkék: szakszervezet TÁMOP LIGA

8 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://ideaintezet.blog.hu/api/trackback/id/tr355614857

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2013.11.05. 13:26:05

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

OkoskaTo:rp 2013.11.05. 10:18:42

Kicsit off-topic irányba visz a téma, de hogy a nagy történelmi egyházak komoly finanszírozási problémával küzdenének Magyarországon, azért azt nehéz kacaj nélkül megállni. Amikor azért adták át az önkormányzatok az iskolájukat valamelyik egyháznak, mert az ugyanazért több pénzt kapott az államtól? Ráadásul a mindenkori kormánytól sem igen függenek, hiszen a vatikáni szerződést nem olyan egyszerű felmondani, de akár csak az egyházak támogatásának csökkentése miatt is a mostani kormány- (majdani ellenzéki) erők rögtön kommunista egyházellenességet kiáltanának, és vinnék utcára a híveket.

Mária 2013.11.05. 10:32:41

"Ez csak akkor lehetséges, ha maga a mozgalom rendelkezik olyan anyagi erőforrásokkal, amelyekkel képes finanszírozni egy küzdelem egyébként is jelentős költségeit."

Baromság.

A Lech Wałęsa-féle Solidarność szakszervezetnek milyen anyagi erőforrásai voltak a 70-es, 80-as években a lengyel pártállammal szemben, amikor rendkívüli állapot volt, államcsőd, éhezés, meg jegyrendszer, és az országot nem civil kormány, hanem egy, a szovjet birodalom által tényleges katonai erővel támogatott hadserege élén álló tábornok vezette?

Tüntess az orbáni diktatúra és simli ellen! 2013.11.05. 10:52:40

Keressen az ellenzék egy váratlan külső jelöltet, mert jelenlegi vezetőinek semmi esélyük Orbánék ellen!

Október 23. után már az eddigieknél is világosabban látszik, hogy a jelenlegi lehetséges ellenzéki miniszterelnökjelölteknek, Bajnainak és Mesterházynak nincs esélyük arra, hogy legyőzzék Orbánt. Egyszerűen nem képesek megmozgatni annyi embert, mint a Fidesz és Orbán Viktor.

A Fidesz legyőzéséhez a törzsszavazók megmozgatásánál többre van szükség. Vannak az országban olyan emberek, akik akkor is az MSZP-re szavaznának, ha Orbánék jól kormányoznának, meg olyan emberek, akik esetleg a pártok között ingadoznak, de most a rossz kormányzás hatására már az ellenzéket támogatják. A választások azon dőlnek el, hogy az ellenzék maga mellé tud-e állítani olyanokat, akik korábban a Fideszt vagy a Jobbikot támogatták vagy távolmaradók, bizonytalanok. Az eddigi teljesítményeket látva ez Bajnaival vagy Mesterházyval nem fog sikerülni. Ők nem elég népszerűek és hitelesek, már kellőképpen le vannak járatva és meg vannak unva. Ezért azt mondom: keressen az ellenzék egy váratlan külső jelöltet! Amennyiben sikerülne egy ilyen személyben megegyeznie az ellenzéki oldalnak, az a pártok számára nem vereség, inkább okos kompromisszum lenne. A váratlan lépésre a kormányzat nehezen tudna reagálni. Amennyiben megfelelő a jelölt, Zsigó Róbert nem tud majd visszakézből Gyurcsány-Bajnaizni meg gyűlöletkampányozni.

Mik az elvárások egy ilyen jelölttel szemben?

Ha az ellenzék tudna egy olyan jelöltet találni, aki

elmúlt már 40 éves,

vezetett már valamit (pl. céget, közintézményt, futballklubot),

nem nyilvánvalóan támadható,

tud beszélni,

akkor máris jobbak lennének az esélyei. Ha még ezeken felül az illető jó jobboldali kapcsolatokkal is rendelkezne, netalán nő is lenne, akkor már tényleg ugrálhatnának örömünkben.

Orbán Viktort nem lehet orbánviktorságban legyőzni

Az ellenzék halvány teljesítményének fő oka az, hogy Bajnai és Mesterházy megpróbálnak orbánviktorabbak lenni Orbán Viktornál, ami nem meglepő módon nem sikerül. Mire gondolok? Az MSZP a rezsicsökkentésre még több rezsicsökkentés igéretével reagál, Bajnai olyanokkal kampányol, hogy az ő idejében olcsóbb volt a tojás. Megpróbálják tömegtüntetésekre elvinni az embereket, gagyi Facebook-kampányokat tolnak meg hasonlók. Az ellenzék jelenlegi stratégiája, egy erőtlen negatív kampány és némi populizmus keveréke, láthatóan csődöt mondott.

Amivel lenne esély: egy erőteljes vízió arról, hogy ők milyen Magyarországot szeretnének csinálni. Persze ahhoz, hogy egy ilyennel tudjanak kampányolni szükség lenne magára a vízióra, ami láthatólag hiányzik. Ezért az ellenzéknek egy olyan kulcsfigura kell, aki kívül esik az eddigi politika paradigmáján. Valaki aki ki tud állni, és el tudja mondani, hogy ha én leszek a miniszterelnök, ez meg ez fog történni. Majdnem mindegy, hogy egy szociálisabban érzékeny vagy egy inkább konzervatív piacbarát képet fest-e le az illető, a lényeg, hogy legyen egy ilyen egyértelmű kép és hiteles arc.

Kikre gondolok?

Vannak konkrét jelöltjeim is. Az alábbi lista csak néhány azok közül, akiket el tudnék képzelni, mint lehetséges ellenzéki jelölteket. Mindegyiüknek vannak előnyei és hátrányai, de összességében megfelelő ellenzéki támogatással, a meglepetés erejét is kihasználva, bármelyikük esélyesebb lenne, mint a jelenlegi megfáradt, hiteltelen, lejárt lemezeket pörgető vezetők.

Bojár Gábor (64): a Graphisoft nevű nemzetközileg is sikeres szoftvercég és az Acquincumi Technológiai Intézet alapítója. Az utóbbi időben egyre többször szólal meg közélettel kapcsolatban is; a sikeres, nem oligarcha magyar vállalkozó ritka példája.

Fábri György (49): az ELTE rektorhelyettese, a rendszerváltás után az OFÉSZ (a HÖOK elődje) elnöke. Be tud szólni a kormánynak és az ellenzéknek is, valódi, nem pedig kurzus értelmiségi.

Hamecz István (45): volt az MNB főközgazdásza, az OTP Alapkezelő vezetője. Kritikus a kormány gazdaságpolitikájával szemben, de korántsem egy tipikus ballib arc.

Király Júlia (56): az MNB volt alelnöke, kereskedelmi banki vezető is volt. Kritikus a kormány gazdaságpolitikájával szemben, de tudja miről beszél, teljesen érthető módon mondott le a Matolcsy által elfoglalt MNB alelnökségéről.

Surányi György (59): kétszer volt MNB-elnök, kereskedelmi banki vezető is volt, egyetemi professzor. Elismert közgazdász, neve mint egy esetleg szakértői kormány vezetője már korábban is felmerült, de ebben az esetben nem csak szakértelmére, hanem vezetői képességeire, higgadtságára is szükség van.

Tétényi Éva (53): építész, Esztergom független polgármestere. Teljes ellenzéki összefogással választották polgármesterré a Fideszes úthengerrel szemben.

Tulassay Tivadar (64): orvos, akadémikus, a Semmelweis Egyetem volt rektora. Inkább jobboldali kötődésű, ugyanakkor példás módon vállalta, hogy visszavonja Schmitt Pál köztársasági elnök plágiummal szerzett doktoriját.

Csak így lehet a REZSIMcsökkentést véghezvinni és Orbánt elzavarni!

Moin Moin 2013.11.05. 11:05:51

@Mária: Felvetésed magyarázata az, hogy egészen más közösségalkotó hagyományok jellemzik a magyar, illetve a lengyel társadalmat. Míg a lengyel társadalmis tartágia erősen "mi"-tudatú és kooperatív, addig a magyar atomizált. Erről írtunk náhány hónapja a Miért nincs itt ellenzák? c. posztunbkban: progressziv.blog.hu/2013/06/18/miert_nincs_itt_ellenzek_967

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2013.11.05. 11:34:32

Az összes szakmában össze kellene vonni a szakszervezeteket és garantálni, hogy demokratikus legyen a választás. Akkor talán képviselnének is valakit...

Mária 2013.11.05. 11:58:11

@Online Távmunkás:

Lehet, hogy igény sincs szakszervezetekre. Sokkal egyszerűbb rinyálni, hogy jajnemmondoksemmit, jajnemteszeksemmit mer jajmileszhakirúgnak a zállásomból.

Mi értelme lenne például egy szakszervezet által szervezett tüntetésnek, amire nem megy el senki, mer jajmilesz ha meglátnak?

Gábor Rácz 2013.11.05. 20:24:41

Kedves Okoska Törp!

Talán az én mondatom volt túl általános és ezért félreérthető. Az természetesen igaz, hogy komoly állami pénzek mennek a történelmi egyházakhoz csak hát éppen az a baj, hogy ezek nélkül nem is igazán tudnánk létezni vagy legalább is nagyon alaposan újra kellene gondolniuk a működésüket és a hívekkel való kapcsolatukat. Az állam által eltartott nagy egyházak híveinek száma a rendszerváltás óta alapvetően csökkent a népszámlálási adatok alapján. Eközben azok a kisegyházak amelyek működésüket a tagságuk befizetéseire alapozzák ( Mormonok, Hit Gyülekezete, Jehova Tanúi, stb) sokkal inkább képesek új híveket vonzani magukhoz. Ezen el kellene gondolkodni a történelmi egyházak vezetőinek is. A vatikáni szerződés ellenére a kormányoknak mindig van annyi mozgástere az egyháztámogatások megállapításában és azok folyósításának ütemezésében vagy visszatartásában amivel nyomást tudnak gyakorolni az egyházakra.

Rácz Gábor

Gábor Rácz 2013.11.05. 20:29:10

Kedves Mária!

A Lengyel Szolidaritás Mozgalom egy tömegmozgalom volt ami a rossz körülménynek ellenére is építhetett saját tagsága anyagi áldozatvállalására, önkéntes munkájára és egymás iránti szolidaritására. Ez nagyon komoly tényező volt.

Rácz Gábor
süti beállítások módosítása