Mikecz Dániel írása
Gurmai Zita, az MSZP EP-képviselője a Népszabadság augusztus 22-i lapszámában a következőket nyilatkozta: "Az MSZP európai parlamenti listáját 2009-ben három nő vezette, és most is azon leszek, hogy minél több nő kapjon lehetőséget. Hozzá kell tenni, hogy a magyar pártok közül a szocialista párt alkalmazott elsőként ifjúsági és női kvótát."
Valamivel több mint három hete megjelentett kiadványunkból kiderült, hogy ez mit is jelentett a gyakorlatban. Egyrészt az előírt 20 százalékos arány a női és a fiatal képviselőkre együttesen vonatkozik, csak a választási rendszer listás ágát érinti, és sorrendi szabályt ott sem ír elő. Így fordulhatott elő, hogy az MSZP 2010-es listáján a 19. és a 69. hely között egyetlen női jelöltet nem találunk. Jelenlegi frakcióban – kiválások és kilépések után – kettő nő foglal helyet.
De ha már a kvóta kérdésnél vagyunk: az Európai Unió huszonnyolc tagállama közül tizenkilencben alkalmaz legalább egy parlamenti párt nemi kvótát. Ezek jellemzően a baloldali, szociáldemokrata pártcsaládhoz tartoznak. Ausztriában, Hollandiában, Luxemburgban, Németországban, Magyarországon, Spanyolországban és Svédországban van olyan zöld párt, amelyik alkalmaz nemi kvótát, és ezek mindegyikében a szociáldemokrata pártoknak is van kvótája. Franciaországban, Görögországban és Szlovéniában a pártok mellett jogszabály is rendelkezik a nemi kvótáról. Bulgáriában, Dániában, Észtországban, Finnországban és Lettországban se önkéntes, se kötelező kvóta nincs.
Svédországban a leginkább kiegyenlítettebb a nemek aránya a képviselők között, a mandátumok 44%-át nők birtokolják. A se párt által önkéntesen vállalt, se jogszabályban rögzített kvótát nem alkalmazó Finnország és Dánia a második, illetve a harmadik helyen szerepel, 40% körüli női képviselői aránnyal. A 26%-os uniós átlagarány alatt 16 tagországot találunk, 20% alatt hatot, 10% alatt csupán egyetlen egyet, a listán utolsó Magyarországot. Hazánk világviszonylatban sem áll jól, az Interparlamentáris Unió adatai szerint ugyanis 189 ország közül a 118. helyen áll, úgy, hogy előttünk több ország azonos helyezést ért el.
A női parlamenti képviselet nem csak bokréta a törvényhozás kalapján, így a női törvényhozási részvétel mellett kiállni nem udvariassági kérdés, nem gesztus, hanem a létező kontraszelekcióval szembeni küzdelem. A női képviselők alacsony száma ugyanis jelzésértékű minden más társadalmi csoport számára. Az éppen regnáló hatalom támogatását bíró vagy egy szektort monopolizáló szűk kisebbséget leszámítva mindenki elemi érdeke, hogy a tenderek vagy éppen álláspályázatok elbírálása megismerhető, objektív kritériumok alapján, egyenlő feltételek mellett történjen. A nők politikai jelenléte segíthet abban is, hogy más területeken is kiegyensúlyozottabb legyen a nemek aránya. Jelenleg a felsőoktatásba bekerülők 60%-a nő, de a Budapesti Értéktőzsde BUX indexében szereplő cégek felügyelő bizottságai tagjainak csupán 5,3%-a, ami elmarad a magasnak egyébként sem nevezhető 13,7%-os uniós átlagtól. Egy 2012-es EU-irányelv szerint ennek az aránynak el kell érnie a 40%-ot 2020-ig. Hasonló a helyzet a tudományos szférában is: az MTA rendes tagjai között 4,4% a nők aránya, jóllehet a számok kedvezőbbek a levelező és az akadémiai doktorok esetében (15,2 ill. 16,6%).
Mit hoz majd a 2014-es év a női képviselet terén? Megint a nők fognak rosszul járni?
