A múlt héten, rendkívüli ülésnapon szavazta meg a Parlament azt a sarkalatos – azaz kétharmados – törvényt, amely teljes egészében átalakítja az energetikai szabályozást, és jó eséllyel 2020-ig bebetonozva a mostani kormány akaratát és képviselőjét. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal a Magyar Energia Hivatal jogutódja lesz, a legnagyobb különbség, hogy az új intézmény (illetve annak elnöke) önálló rendeleteket alkothat, vagyis a mostani gyakorlattal ellentétben nem csupán egy döntés-előkészítő, kvázi szakmai szervezetként segítené az energetikáért és a közszolgáltatásokért felelős miniszter munkáját. Az új hivatal elnökének rendeleteit pedig bíróság előtt nem lehet majd megtámadni, az esetleges jogsértésekkel az Alkotmánybírósághoz fordulhatnak az érintettek.
Mindez már első olvasatban is azt jelenti, hogy – sok más területhez hasonlóan – a kormány a közszolgáltatásokban is hosszú távban gondolkodik, legalábbis abban az értelemben, hogy saját kiválasztottai nagy eséllyel az évtized végéig meghatározó pozícióban maradnak majd ezen a területen is. Mi más magyarázná, hogy az elvileg lehetséges legmagasabb szintről – a felelős minisztériumtól – egy alsóbb szervhez kerül a teljes ármeghatározás.
Azt nagy eséllyel senkinek sem kell megmagyarázni, hogy a rezsiköltség miért kiemelt politikai kérdés Magyarországon, és nemcsak a jelenlegi kabinet „szabadságharca” miatt, hanem korábban is az volt és várhatóan a jövőben még inkább azzá válik. Ebből a szempontból pedig beleillik a kormány túlélési stratégiájába, hogy ezen a kiemelt területen is – amennyire ez lehetséges – megkösse egy esetleges utód kezét. Sőt, a hétéves kinevezési időszak alapján még potenciálisan az azután következőét is.
A rezsicsökkentés trójai falova ezzel egy újabb területen nyitja meg a harcot. A lakosság „védelmének”, a „tolvaj energiacégek” elleni népfelkelésnek, a szociális biztonság kétes és hamis megteremtésének álarca mögött láthatóan semmi más nem állt és áll, mint egy jól felépített hatalommegőrzési (illetve a másik oldalon egy leendő kormány hatalmát gyengítő) stratégia. A Magyar Energia Hivatal a szakmai közvélekedés szerint többé-kevésbé jól végezte a dolgát: jogszabályokat hajtott végre. Számolt, elemzéseket készített, összesített és ajánlatot tett a szakminiszternek – például a fogyasztói árakra. Elvileg politikamentesen tette mindezt, bár a legutóbbi bírósági ítéletek alapján ott is mindinkább átvette a hatalmat a forradalmi hangulat (a „kifelejtett” elismert költségek miatt a megállapított árakat jogszerűtlennek mondta ki első fokon a törvényszék, ezt azonban a kormány azonnal „korrigálta”, törvényben tiltva meg az érintett költségtételek árba építését). Ha a cél az lett volna, hogy a kormány ezt a meglévő, bár kétségkívül mennyiségében és minőségében is egyre gyengébb szervet erősítse meg, tegye a „magyar emberekre törő multik” elleni harc letéteményesévé, egy egyszerű törvénymódosítással, néhány többletfunkcióval megtehette volna. Ha továbbra is szakmai kompetencia-központnak tartjuk a fejlesztési minisztériumot, akkor semmi sem indokolja, hogy a korábbi érvelés szerint az egységes és szakmai díjtételek kialakítása miatt miniszteri hatáskörbe helyezett ármegállapítási jogot most megvonják tőle.
A törvényjavaslat indoklása szerint a hivatal „létrehozásával megvalósul a rendezett, átlátható szervezeti és hatásköri keretekben működő, a közjót szolgáló, erős és egységes piacszabályozó állami szerepvállalás”. Kérdésként adódik, hogy amennyiben ez valóban csak most valósul meg, akkor eddig miről beszéltünk? Mit jelentett a távhőárak központosításakor a javaslatban szereplő kitétel, amely szerint az a lépés „biztosítja, hogy a távhőszolgáltatónak értékesített távhő ára, valamint a lakossági felhasználóknak és a külön kezelt intézményeknek nyújtott távhőszolgáltatás díjának megállapítása központilag szabályozott és ellenőrzött keretek között, országosan egységes elvek alapján történjen”. Vajon akkor mégsem az érettségivel rendelkező Németh Lászlóné vezette fejlesztési tárca a „csúcsa mindennek”?
Ráadásul éppen az energiahivatal az, amely – az év végi módosítások nyomán még inkább – meglehetősen széles körben tekinthet be az engedélyesek (vagyis leegyszerűsítve a közszolgáltató cégek) dokumentációba: a közhiedelemmel ellentétben például ahhoz is joga van, hogy a szinte élő ember által nem látott orosz-magyar hosszú távú szerződésbe betekintsen. És, mint energetikai csúcsszerv jelenleg is e hivatal hagyja jóvá (vagyis részletesen vizsgálja) az energetikai cégek tulajdonosváltásait, eközben vélhetően a legtitkosabb cégiratokat is átnézve. Játsszunk el a gondolattal: mit tenne a mostani kormány, ha egy másik politikai erő emberei ülnének egy olyan szerv élén, amely egyrészt teljhatalommal rendelkezik az energiaárak meghatározásában, amelyik betekinthet a gázszerződésbe, amely szinte mindent megtudhat az E.ON magyarországi gázüzletágának államosításáról, amely szakmai hátteret ad az átvételi árak, a megújulók támogatása kapcsán – az ötlet tehát jónak tűnik. Aztán képzeljük el, hogy egy több száz milliárd forint értékű ügyletet – például az E.ON-államosítást – valaki megvizsgálna, mert például úgy gondolja, hogy a kormány nem feltétlenül és nem mindenben a közpénzek felelős elköltésén munkálkodott, amikor jóval a piacon terjengő hírekből következő ár felett költött. Vajon egy bebetonozott energiahivatali vezetés mellett milyen esélyekkel indulna egy ilyen tényfeltáró törekvés?
A kedden Parlament elé kerül Németh Szilárd, csepeli polgármester és hivatásos rezsicsökkentő tollából ma egy újabb rezsitörvény, amely az esetleges újabb perek elkerülése érdekében a vízművek számára is megtiltaná bizonyos, eddig elismert költségek árba építését. Annak pedig szimbolikus jelentőséget is nehéz tulajdonítani, hogy sokadszor kerül a jogszabályba: januártól 10 százalékkal alacsonyabbak a gáz- és áramdíjak. A jogszabály a valódi verseny hiányával (is) indokolja saját létét, ami legalábbis cinikus (megengedőbben fogalmazva: félreértett) lépés. Németh energetikai kompetenciáiról hosszasan értekeztünk korábban, így nem is várta tőle talán senki, hogy ne a verseny hiányát fogalmazza meg a verseny szikráját is kioltó javaslata megírásakor.