Böcskei Balázs írása
Nagyjából ezzel a dinamikával írhatóak le az ellenzéki szereplők – Jobbik nem tárgya az alábbiaknak – egyeztetési és tárgyalási folyamatai. Mint az köztudott, az MSZP bizonyítva politikai éberségét és helyzetfelismerését, nem utolsó sorban látva Bajnai 2012. október 23-i fogadtatását, tavaly novemberben élére állt az összefogásnak. Több mint három hónap kellett, mire a többieknek leesett a tantusz, hogy megint rosszul mérték fel az MSZP erejét, és belássák: előválasztás folyik. Immáron a Párbeszéd Magyarországért (PM) politikusai is bátran nyilatkoznak arról, hogy „az MSZP-vel vagy más ellenzéki formációval milyen általános megállapodás lehet, csak ősszel fog kiderülni, addig előválasztási kampány zajlik.” Észrevették, belátták. Hogy aztán majd mégis összefogjanak az MSZP-vel? Vagy csak koordinált indulás legyen? Ezt ma még nem tudjuk, mindenesetre az MSZP-n és egyeztetésén kívüli szereplők szintén kampányba kezdtek, esetükben ez szintén tárgyalást jelent.
Az MSZP kezdeményezése a programok egyeztetését és összehangolását 2013. január 2.-április között kívánta lefolytatni, az Együtt 2014 és a PM egymással ezt rohamtempóban bonyolítja. Míg az Együtt 2014, ha nem is fél lábbal, de benne van az MSZP egyeztetés-sorozatában is, mégpedig az alkotmányosság, jogállam témakörét illetően, addig a szakpolitikai közös gondolkodástól elzárkózik, tekintve, hogy az már „koalíciós tárgyalásnak” minősül. A PM vonatkozásában viszont szakpolitikai kérdésekben is zajlik az egymásra hangolás: az kevesebb, mint „koalíciós tárgyalás”, de valószínűleg több mint „a korszakváltók” párbeszéde. Nem kétséges, mindez egy jövőbeni szorosabb együttműködést feltételez. Különösen úgy, hogy a gazdaságpolitikai sajtótájékoztatón el is hangzott, hogy sikerült olyan közös célokat találni, amelyekre később egy „közös program” építhető.
Holott eredendően az Együtt 2014 és a PM közpolitikai felfogása távol áll egymástól. Míg a PM képviselői anyapártjukban meglehetősen kritikusan fogalmaztak a Gyurcsány- és Bajnai-kormány tevékenységéről – holott két kormány, két kormányzat- és gazdaságpolitikai felfogás –, addig az LMP nyilvános közösségi hálójában nem ritka „felcsútizásnak” és társainak a PM megszólalásaiban nyoma sincsen. Sőt, a villám gazdaságpolitikai egyeztetés végeredménye meglehetősen baloldalira sikeredett - talán még az LMP is egyetértene vele, hiszen számos elem ismerős lehet a párt alternatív költségvetési irataiból. „Konszenzus volt a többkulcsos személyi jövedelemadó szükségességéről is, noha Oszkó Péter hangsúlyozta: a költségvetés 2014-es helyzetének ismerete nélkül korai propagandaízű adókulcsokat nevesíteni.” – ez annyit jelent, hogy az LMP legutóbbi alternatív költségvetési dokumentumában olvasható legfelső kulcs 45 százalékon történő meghatározásának javaslatát a PM lehet, hogy az anyapártban hagyja. Oszkó Péter szerint ugyanis „nincs értelme 30 százalék feletti második adókulcsot bevezetni.” Megegyezés született viszont a spekulációs adóról, továbbá hogy a „környezetet szennyező vállalatok megfizessék az általuk okozott károkat.” Nem alakult ki konszenzus abban, hogy mikorra érdemes teljesíteni az euróövezeti csatlakozás feltételeit, viszont egyetértettek a felek, hogy szükséges a bérköltségek csökkentése a hátrányos helyzetű térségekben és az alacsonyan iskolázottaknál, és a szövetkezetekben végzett közmunka ötlete is meghallgatásra került.
Mondhatnánk, ez gyorsan ment, a PM és az Együtt 2014 megegyezett olyan elvekben és előirányzásokban, amely az MSZP összefogás-projektjében ülőknek több héten át ment/megy csak. Kétségkívül felpörgött az előválasztási kampány, kell az eredmény az Együtt 2014-nek is, és ez leginkább abban mutatkozik meg – lásd MSZP –, ha újabb és újabb szövetségeseket tud felmutatni maga mellett. Ennek beugrója pedig a programegyeztetés.
Bár gazdaságpolitikai kérdésekben élesebb konfliktusokra számíthatott a közvélemény, ezeknek a vitáknak egyelőre nyoma sincs. A „húsz év” gazdaságpolitikai értékelése a sajtóközleményből láthatóan kimaradt. Holott annak megítélése nyilvánvalóan tartogat véleménykülönbségeket.
Csak halkan tesszük hozzá: ezeket a gazdaságpolitikai javaslatokat akár az MSZP is mondhatta volna. Az alábbiakban az egyszerűsítés kedvéért MSZP-egyeztetés gazdaságpolitikai állásfoglalásaiból válogatunk: „egykulcsos adórendszer megváltoztatása”, „innovatív, gazdaságélénkítő, munkahelyteremtő eszköznek tekintjük a zöld gazdaságot”, „értékteremtő közfoglalkoztatás”, a „banki hitelezés fellendítése”. Ezek leginkább az MSZP és a DK álláspontjai lehetnek, hiszen az MSZDP, a Szövetségben, Együtt Magyarországért Párt vagy például HÍD a Demokráciáért Egyesületnek, nem beszélve a megfigyelő státuszban lévőkről, szakpolitikai kompetenciájuk és képviseletük elenyésző – még akkor is, ha tudnak kit delegálni az ülésekre. Örülnek, hogy ott vannak, ha 2014-ben egy főt bejutó listás helyre delegálnak.
Nyilvánvaló, hogy az Együtt 2014-nek és a PM-nek az alkotmányozás esetében még könnyebb lesz dűlőre jutni, akárcsak a határon túli kérdésben, ütközések viszont energetika és agrárkérdések mentén lehetnek. Egyúttal célszerű is lenne, hogy az Együtt 2014 és a PM bizonyítsa, hogy bár mindketten a korszakváltók táborában vannak, de attól még két párt. Egyrészt a PM mint új szereplő talán nem akarhatja, hogy Schiffer Andráséknak legyen igaza, azaz úgy látszódjon, mintha a PM-projekt csak egy politikai túlélés lenne Bajnai oldalán. Másrészt a PM még azt sem nagyon mondta el, hogy „ő” tulajdonképpen kicsoda és micsoda, továbbá mit képvisel, és már is feladja magát. Aligha hihető az ilyen mértékű egymásra hangoltság, annak ellenére is, hogy sok a közös vonás. Mindkettő szereplő 2010 utáni „játékos”, korszak- és „húsz év” váltó, és ahogyan a gazdaságpolitikai egyeztetés mutatja engedményadó, kompromisszumkereső.
Azt azonban lehet nehezen fogadja el a közvélemény, hogy a két „világ” között ilyen gyorsan kerülnek szakpolitikai egyetértések kidolgozásra. Aligha képzelhetjük, hogy a PM és az Együtt 2014 között semmilyen kontúr nem akaródzik felszínre jönni. Együttműködéshez programkorrekció persze mindkét fél részéről szükséges, de hogy ki és melyik pontját zárójelezi sajátjának, az még kérdéses. Mindenesetre az egyeztetések nagyjából olyan gördülékenyen folynak, mint az MSZP-s összeülések. Csak ennek talán az értelme több.
A PM társelnöke úgy látja, hogy valószínűleg nem az idén nevezik meg a miniszterelnöküket. Az MSZP a parlamenti választásokon induló jelöltek megnevezése és listaállítását 2013. december-2014 január között látja indokoltnak. Kérdés ki diktál majd kinek, ki fogja megmondani a másiknak, hogy „ki is a te miniszterelnök-jelölted”. Már ha közös történetről beszélünk.
Bár kétségtelen, hogy az MSZP elementáris erővel pendíti meg a szociális válság és kérdés húrjait, de szavazatszerző képessége nem egészen megnyugtató a megarendezvényre készülő pártnak. Ne legyen kétséges azonban, hogy a szombati Mesterházy-évértékelő az előválasztási kampány egy újabb állomása. Sokat fogunk majd hallani az összefogásról, az együttműködésről, az MSZP megújulásáról és nyitottságáról, a felelősségről, de a lényeg nem a beszéd részleteiben rejlik, hanem az MSZP szándékaiban, azaz az előválasztást minden áron megnyerni. Amelyen csak az Együtt 2014 és PM erősödése állíthat. Ha ez elmarad, úgy hamarosan a felek készülhetnek az MSZP-s egyeztetésekre.
Ha csak el nem marad az a Nagy Összefogás. De a koordinált indulásról majd máskor.
